A szerbek és a franciák végeztek a Bánáti Köztársasággal

A Bánáti Köztársaság történetéről kevesen hallottak, pedig az egykori Magyar Királyság területének jelentős részét a magáénak tudhatta. Az első világháborút követő összeomlás heteiben talán az a remény fűthette a vezetőit, hogy ideig-óráig meg tudják kímélni az államuk területét a háborús viszonyoktól. Az államot azonban egyedül a magyar kormány ismerte el, az antant hadviselő országainak nem igazán fűlt a foga az új formáció elfogadásához. A kérész életű állam végül a nagyhatalmi döntések nyomán semmisült meg.

Egy ügyvéd államalapításba fog

A Bánáti Köztársaság rövid történetének központi figurája Otto Roth, vagy magyarosan Róth Ottó volt. Roth egy zsidó szeszkereskedő gyermekeként született Nagymutnokban. Anyanyelvének a visszaemlékezések alapján a német tekinthető, ám már nagyon korán magyar közegben szocializálódott. A szászvárosi Kun Kocsárd Református Gimnáziumba járt, ahol történetesen nem más volt az osztálytársa, mint a későbbi román miniszterelnök, Petru Groza. (Mindketten részt vettek a jóval későbbi osztálytalálkozón).

Róth Budapesten, majd Berlinben és Lipcsében tanult, a jogi doktorátusát végül Kolozsvárott szerezte meg. Hamar szimpatizálni kezdett a baloldali eszmékkel és belépett az MSZDP-be. Olyan ismert irodalmárokkal is együttműködött, mint Juhász Gyula vagy Erdős Renée. Működése központját végül Temesvárra tette, ahol ügyvédként praktizált. Emellett számos akcióban vett részt, amelyek a szegények és a háborús özvegyek és árvák számára való gyűjtésektől egészen a háborúellenes megmozdulásokig terjedt.

Balról jobbra: Juhász Gyula, Franyó Zoltán, Tamás Emőd és Róth Ottó Temesvárott 1909 körül (Wikipédia)

Időközben Budapesten kitört az őszirózsás forradalom, október 30-án a Magyar Nemzeti Tanács Károlyi Mihály vezetésével megszerezte a hatalmat. 1918 októberében Temesvárott is tiltakozások kezdődtek, amelynek keretében ledöntötték azt a szobrot, amelyet Ferenc József 1859-ben adományozott a városnak abból az alkalomból, hogy több mint száz napig tartotta magát a magyar forradalom és szabadságharc csapatai ellen. Október 31-én az összegyűlt tömeg előtt Róth Ottó beszédet tartott és a temesvári városháza erkélyéről kikiáltotta a Bánáti Köztársaságot.

A Bánáti Köztársaság térképe (Wikipédia)

Más visszaemlékezések szerint viszont nem is ő, hanem Bartha Albert tette ezt meg, akit még az előző kormányzat küldött a Délvidékre, csapatokat toborozni. A városháza előtti tömeg, amely vörös zászlókkal vonult fel, a beszédek után elénekelte a Himnuszt és a Marseillaise-t. Másnap megalakult a Bánáti Köztársaság, amelynek vezetőjévé Róth Ottót, katonai vezetőjévé Bartha Albertet választották.

A sosemvolt Bánáti Köztársaság

1918 őszi hetei azonban elsősorban a szétesésről szóltak. Máig nem igazán tudni, hogy a Bánáti Köztársaság ténylegesen működött-e valaha államként. Róth Ottóéknak világos volt, hogy meg kell szervezniük a környék ellátását, valamint a katonai védelmet is. A területre ugyanis mind Románia, mind Szerbia igényt tartott. Ezzel szemben sem a magyar, sem a német lakosság nem kívánt egyik országhoz sem tartozni, ezért a kérészéletű állam is elsősorban rájuk támaszkodott.

Bartha Albert (Wikipédia)

A vezetők fejében valamiféle kantonrendszer élt, amely Svájchoz hasonlóan működött volna és minden etnikumnak, így a románoknak, szerbeknek, magyaroknak és németeknek meg lett vonla a saját kantonjuk. A gyakorlatban azonban a románok már a kezdet kezdetén külön nemzeti tanácsot alakítottak Aurel Cosma vezetésével, ami jól jelezte, hogy a győztes hatalmak nem kívánják elfogadni az újdonsült államot. A Károlyi Mihály vezette magyar kormány azonban megtette, miután táviratban megtagadták neki az engedelmességet a Bánáti Köztársaság vezetői.

A köztársaságnak nem állt módjában működni. 1918. november 13-án a Károlyi-kormány megkötötte a belgrádi katonai konvenciót, ami a Bánáti Köztársaság területétől északra húzta meg azt a vonalat, amelyet az egyezmény értelmében az antant megszállhatott. Bartha Albert le is mondott a katonai vezetésről, Róth Ottó maradt az egyetlen vezetője a köztársaságnak. November 12-én a szerb csapatok már a köztársaság területén jártak, november 17-én pedig bevonultak Temesvárra. A nemzeti gárdát, amit Bartha toborzott, lefegyverezték.

Róth Ottó az események után, immár ügyvédként (Wikipédia)

A magyar szakirodalomban november 25-ig szokták számolni a Bánáti Köztársaság lehetséges létezését. Ekkor Újvidékre össz-szláv nemzetgyűlést hívtak össze, amely kinyilvánította, hogy a szerveződő szerb-horvát-szlovén államhoz kívánnak tartozni. A gyűlés legitimitását sem a magyarok, sem a románok, sem a németek nem ismerték el. Azonban a Bánáti Köztársaság vezetője, Róth Ottó még azután is a helyén maradt, hogy a szerbek elfoglalták Temesvárt és e posztján sajátos játszmákba kezdett.

Egy sosemvolt vezető praktikái

Róth Ottó eleinte a szerbekhez kívánt alkalmazkodni. Bár Temesvár környékéről a szerb hadsereg gyárakat és más értékes holmit gyűjtött össze és küldött haza, Róth mégis azt javasolta a helyi magyar sajtónak, hogy ne számoljanak be a szerbek erőszakoskodásáról. Ő maga december 17-én még részt vett a szerb trónörökös, a később merénylegben megölt I. Sándor jugoszláv király születésnapi ünnepségén.

Mindezt azért is tette, mert jobban tartott a románoktól, akik a december 1-i gyulafehérvári gyűlésükön a Bánát csatlakozását is bejelentették. A terület feletti feszültség a románok és a szerbek között olyan intenzívvé vált, hogy a térséget francia csapatok szállták meg december 3-tól. Róth a francia csapatok parancsnokának, Berthelotnak már azt mondta, hogy amennyiben nem kapnak szenet Romániából, akkor leáll az ipar és megnő a munkanélküliség, ami a bolsevizmus melegágya. Az orosz forradalom miatt az antant katonai vezetői nagyon is tartottak a bolsevizmus terjedésétől. Roth újraszervezte a nemzeti gárdát, ezúttal már a német nemzeti tanácsra támaszkodva, hogy nyomatékot adjon a hivatalának.

Berthelot tábornok fotója 1920-ból, mint Metz katonai kormányzója (Wikipédia)

A szerbek azonban formálisan 1919. január 17-én elmozdították hivatalából, ténylegesen viszont erre február 20-án került sor, amikor lefegyverezték ismét a nemzeti gárdát és zsupánt neveztek ki. Róth a francia csapatok védelme alá húzódott Aradra. Március 21-én Róth már Budapesten volt, ahol küldöttként ellenezte az MSZDP szövetségét a kommunistákkal a Tanácsköztársaságban. 1919 elején felvetette a Bánátot megszálló franciáknak, hogy a térség legyen francia gyarmatként Franciaország része. A javaslatát azonban lesöpörték.

Róthnak bújkálnia kellett a románok elől, mikor azok megszállták Budapestet, végül a megszilárduló Horthy-rendszer tartóztatta le, ám rövid idő múlva elengedték, miután nem látták bizonyítottnak, hogy részt vett a vörösterrorban. 1920 augusztusában hazatért Temesvárra, ahol a román hatóságok letartóztatták. Végül kiszabadult, azzal a feltétellel, hogy nem politizál többet. Ezt az ígéretét néhány évig megtartotta, relatív sikeres ügyvédként praktizált a városban. Később mégis politikai pályára lépett és egykori osztálytársa, Petru Groza oldalán a baloldali eszméket képviselte.