A tiszazugi méregkeverők – Magyarország legsötétebb bűnügyi rejtélye
A Tiszazugban, Magyarország egy elzárt és szegényes régiójában, 1911 és 1929 között egy hátborzongató gyilkosságsorozat zajlott le. Az érintett falvak, különösen Nagyrév, a “méregkeverők” néven elhíresült asszonyok otthonává váltak, akik arzén segítségével végeztek családtagjaikkal. Az ügy nemcsak az országot, hanem a világot is sokkolta, és máig az egyik legnagyobb magyar bűnügyi botrányként tartják számon.
A gyilkosságok háttere
A Tiszazug egy elzárt, mezőgazdasági térség volt, amelyet a szegénység és a társadalmi elszigeteltség jellemzett. Az első világháború után a visszatérő férjek sok esetben erőszakosak és megnyomorodottak voltak, ami tovább súlyosbította a családok helyzetét. A falvakban élő nők számára Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna bábaasszony kínált “megoldást”. Fazekasné felfedezte, hogy a légypapírból kiáztatott arzén halálos méregként alkalmazható. Az általa készített “legyes vizet” fiolákban árusította azoknak az asszonyoknak, akik nem kívánt férjeiktől vagy más terhes családtagjaiktól akartak megszabadulni.
A mérgezések célpontjai többnyire erőszakos férjek, idős vagy beteg hozzátartozók, valamint fogyatékkal élő gyermekek voltak. Az arzént könnyű volt beszerezni és használni: színtelen, szagtalan anyagként könnyedén belekeverhették ételekbe vagy italokba. A gyilkosságokat gyakran gazdasági érdekek vagy személyes bosszú motiválta.
A lebukás folyamata
A gyilkosságok sokáig rejtve maradtak, mivel a helyi közösség hallgatólagosan elfogadta azokat. A hatóságok figyelmét névtelen levelek hívták fel 1929-ben, amelyekben a nagyrévi asszonyokat mérgezéses gyilkossággal vádolták meg. A nyomozás során több tucat holttestet exhumáltak, és az áldozatok szervezetében nagy mennyiségű arzént találtak. A vizsgálatok szerint legalább 162 ember halálát bizonyították be, de egyes becslések szerint az áldozatok száma akár 300 is lehetett.
Fazekas Gyuláné szerepe
Fazekas Gyuláné központi alakja volt a méregkeveréseknek. Karizmatikus személyisége révén bizalmat épített ki a helyi asszonyokkal, akik gyakran fordultak hozzá tanácsért és segítségért. Amikor a csendőrök 1929-ben letartóztatni akarták, marólúggal vetett véget életének, így elkerülte az igazságszolgáltatást. Halála után azonban több nő is vallomást tett ellene, megerősítve vezető szerepét az ügyben.
A per és ítéletek
Az ügy tárgyalásai 1929-ben kezdődtek meg Szolnokon. Összesen 28 embert állítottak bíróság elé (köztük 26 nőt), akik közül hatan halálbüntetést kaptak – három asszonyt felakasztottak, míg mások büntetését életfogytiglani szabadságvesztésre módosították. A per során kiderült, hogy a gyilkosságokat nemcsak személyes indítékok vezérelték, hanem egyfajta közösségi norma is kialakulhatott a térségben.
Társadalmi és pszichológiai dimenziók
A tiszazugi méregkeverők esete túlmutat egy egyszerű bűnügyi történeten. A gyilkosságok mögött mély társadalmi problémák húzódtak meg: szegénység, elnyomás és kilátástalanság jellemezte az érintett falvakat. A nők gyakran áldozatai voltak erőszakos kapcsolatoknak vagy gazdasági kiszolgáltatottságnak; számukra az arzén jelentette az egyetlen kiutat.
Pszichológiai szempontból az eset rávilágít arra is, hogy miként válhat egy közösség tagjai között elfogadottá a gyilkosság mint probléma-megoldási eszköz. Az ügy tanulságai máig releváns kérdéseket vetnek fel a társadalmi normák és az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban.
Nemzetközi visszhang
A tiszazugi méregkeverők története világszerte nagy visszhangot váltott ki; még a New York Times is beszámolt róla. Móricz Zsigmond oknyomozó riportjai pedig irodalmi igényességgel mutatták be a bűncselekményeket és azok társadalmi hátterét.
Örökség
Bár több mint egy évszázad telt el az első mérgezések óta, a tiszazugi méregkeverők története máig foglalkoztatja a közvéleményt és a kutatókat. Az eset nemcsak Magyarország egyik legsötétebb bűnügyi rejtélye maradt, hanem fontos tanulságokat is hordoz arról, hogy miként alakulhatnak ki szélsőséges viselkedésminták egy társadalomban.
Az ügy feldolgozásai – legyen szó irodalomról vagy tudományos elemzésekről – újra és újra emlékeztetnek arra, hogy milyen következményekkel járhatnak a társadalmi problémák figyelmen kívül hagyása.
Ezt is érdemes elolvasni:
Gaál Franciska, a gyönyörű magyar színésznő, akit Hitler és Sztálin is imádott
