9 hónapos csecsemőn végezték el a történelem legborzalmasabb kísérletét

Felfoghatatlan, hogy hogy vetemedhet arra egy tudós, ami történt, döbbenetes dolgok történtek a pici csecsemővel.

Egy gátlástalan kutató úgy érezte, hogy egy csecsemő a legjobb alany egy brutális kísérlet elvégzésére, derül ki a LADbible cikkéből.

A legtöbben ismerjük Pavlov kutyás kísérletét, amelyben a világhírű fiziológus azt igyekezett elérni, hogy az állat éhessé váljon egy csengő hallatára. A kísérlet pedig sikeres volt, mivel kiderült, hogy a kutyák végül tényleg nyáladni kezdtek, ha meghallották a csengő hangját.

Csecsemőn is letesztelték

De kiderült, hogy ezt az úgynevezett „kondicionáló” kísérletet embereken is kipróbálták, köztük egy kilenc hónapos csecsemőn is. Az 1919-es kutatás során John B. Watson pszichológus az emberekben kereste a klasszikus kondicionálás bizonyítékát például úgy, hogy patkány segítségével kelt bennük félelmet.

És a Watson, valamint Rosalie Rayner végzős diák által végzett kísérlet során egy kisfiút is különféle ingereknek tettek ki, hogy felmérjék reakcióját. Volt például nyúl, majom, patkány és égő újságok is. Mivel az Albert B néven emlegetett kisbaba korábban nem találkozott ezekkel a dolgokkal, nem mutatott félelmet, amikor először megmutatták neki.

De aztán Watson változtatott. Amikor legközelebb patkányt rakott a baba elé, egy kalapáccsal elkezdett egy fémcsövet ütni, amitől Albert sírni kezdett. Watson ezt megismételte egészen addig, míg végül a patkány megjelenése önmagában eléggé vált ahhoz, hogy Albert sírva fakadjon.

Mi lett Alberttel?

És mióta a kísérlet véget ért, a kutatók kétségbeesetten próbálták kideríteni, hogy mi lett a kis Albert sorsa. Watson iratai szerint Albert egy ápolónő kisfia volt, aki a marylandi Baltimore-ban található Johns Hopkins Egyetemi Kórházban dolgozott, azaz ott, ahol a kísérletet végezték.

Ebből évekig tartó kutatás és arcelemzés után egy Hall Beck nevű kutató 2009-ben arra a következtetésre jutott, hogy a kis Albert nem más volt, mint Douglas Merritte, egy Arvilla nevű kórházi alkalmazott fia, aki épp azon a napon született, amikor a feljegyzések szerint Albert. Ebből azonban igazán tragikus dolog következik: Douglas hatévesen halt meg vízfejűségben, amitől előtte meg is vakult.

Talán mégsem ilyen tragikus a történet

Nem mindenki van azonban meggyőződve arról, hogy a kutató helyes következtetésre jutott. Russ Powell, a Kanadában található MacEwan Egyetem munkatársa kollégáival újra megvizsgálta az esetet, és arra jutott, hogy Beck kihagyott egy másik lehetséges jelöltet. Kiderült ugyanis, hogy ugyanabban a kórházban született egy Pearl Barger nevű nőnek is egy csecsemője, aki nemcsak, hogy ugyanazon a napon született, mint „Albert B”, hanem William Albert Bargernek hívták.

Ennek az Albert B-nek pedig sokkal boldogabb élete volt, hiszen unokahúga szerint 2007-ben bekövetkezett haláláig hosszú, boldog életet élt. Azt mondta, hogy a férfi soha nem említett semmit a kísérletről, de érdekes módon egész élete során idegenkedett az állatoktól.

Vajon ő lehet a valódi Albert B?

Ez is érdekelhet:

• • Hibát találtak Newton törvényeinek fordításában majdnem 300 év után
  • A Fermi-paradoxonon túl: Az idegen életről alkotott elképzeléseinket megkérdőjelező elméletek