A fővárosi közlekedés szabályozása nem új keletű probléma. Már 1929-ben is annyira megnövekedett a belváros forgalma, hogy a rendőrség egy sor intézkedést vezetett be a biztonságosabb és gördülékenyebb közlekedés érdekében. A korlátozások egyirányú utcák kijelölését, a teherautók behajtásának szigorítását és jelentős bírságokat is tartalmaztak.
Az egyre növekvő járműforgalom miatt 1929 szeptemberében a Deák Ferenc utca egy szakaszán iránykorlátozást vezettek be: csak a Deák Ferenc tér felől lehetett behajtani, míg a Vörösmarty tér irányából tilos volt a behajtás. A Vörösmarty téren körforgalmi rendszert alakítottak ki, amely a bal oldali közlekedési rend szerint működött, így az autóknak jobbra kellett kerülniük a teret. Hasonló szabályozást léptettek életbe a József nádor téren is — írja a PestBuda.
Ezenkívül a mai József Attila utca – amely akkoriban Gróf Tisza István utcaként volt ismert – területén megtiltották az 1500 kg-nál nagyobb tömegű teherautók, valamint az emberi vagy állati erővel hajtott teherszállító járművek és teherszállításra használt kerékpárok átmenő forgalmát.
További szigorítások a belvárosi teherforgalomra
Novemberben még szigorúbb szabályokat hoztak. A rendelkezések a belváros (akkori IV., ma V. Kerület) és a belső Józsefváros teljes területéről kizárták az átmenő teherforgalmat. A Népszava 1929. November 16-án így számolt be erről:
„A IV. Kerület szűk utcáiban a gyalogközönség biztonságának megóvása, továbbá az akadálytalan járműközlekedés lebonyolítása céljából megtiltotta, hogy az 1500 kg.-nál nagyobb terhelésű tehergépjárművek, állati, vagy emberi erővel vont teherkocsik, továbbá teherszállításra használt, lábbal hajtott kerékpárok a IV. Kerületen keresztül haladjanak.”
A rendelet szerint az érintett járművek csak célforgalomban, a legrövidebb útvonalon haladhattak át a belvároson. Ez azt jelentette, hogy például egy teherautónak az Erzsébet hídról érkezve kerülnie kellett a Múzeum körút felé.
A belső utcák forgalmának korlátozása
A szabályozás nemcsak az átmenő forgalmat érintette, hanem a helyi áruszállítást is. A teherautók nem haladhattak keresztül a belső városrészeken, ha nem az adott utcába szállítottak árut. Emellett a legbelső területeken csak meghatározott időszakokban volt engedélyezett a szállítás, kivéve a postajárműveket és a gyorsan romló élelmiszereket szállító teherautókat.
Belső Józsefvárosban pedig egyirányúsították több utcát, és elrendelték, hogy az akkori bal oldali közlekedés szerint csak az egyik oldalon lehetett megállni. Például a mai Bródy Sándor utcában és Práter utcában csak a páratlan számú házak előtt volt engedélyezett a parkolás.
Korabeli bírságok és ellenállás
A szabályszegőket akár 100 pengős bírsággal is sújthatták, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Az új szabályozás azonban nem mindenki tetszését nyerte el. Az Autó című szaklap 1929 decemberében közzétette a Magyar Automobil Club tiltakozását, amely szerint a kétkerekű motorkerékpárokat indokolatlanul sorolták a teherjárművek közé.
Egy másik vitatott intézkedés a villanykürtök tiltása volt. A rendelet szerint a belvárosban csak kézi dudát lehetett használni, amelyet sokan túl halknak találtak a városi forgalomban. Kritikusok szerint az is veszélyes volt, hogy a járművezetők egyik kezükkel a dudát, a másikkal pedig a kormányt kellett tartsák.
A szabályozás hatása a főváros közlekedésére
A szigorítások 1930-ban is folytatódtak, és kiterjedtek Budapest további területeire is. Bár a gépjárművezetők körében vegyes fogadtatásra találtak, a gyalogosokat kevésbé érintették ezek a változások. A Magyarország című lap 1930 augusztusában megállapította:
„A járókelők valószínűen továbbra is úgy fognak közlekedni, mint azelőtt, különösen ha nincs rendőr a közelben.”
Bár a forgalomirányítás és a közlekedési szabályok azóta sokat fejlődtek, a belvárosi védett övezetek kérdése már 95 évvel ezelőtt is napirenden volt, és a főváros már akkor is próbált egy élhetőbb, biztonságosabb közlekedési rendszert kialakítani.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Tudtad, hogy Elvis Presley Budapest díszpolgára?
A Sas-hegyet hogyan kerülte el a beépítés?
