Gróf Bethlen István miniszterelnök, akit a szovjetek fogságában ért a halál

A XX. század egyik kulcsfontosságú magyar politikusaként Gróf Bethlen István nagy megbízhatóságot és stabilitást nyújtott egy rendkívül zavaros korszakban. Tízéves miniszterelnöksége alatt sikeresen vezette ki Magyarországot a trianoni sokk sújtotta gazdasági és társadalmi csődből. Származását és személyiségét tekintve is rászolgált arra, hogy alakítsa a történelmet, ám ezért végül igen súlyos árat fizetett.

Erdélyi gyökerű főnemes, de nem Bethlen Gábor rokona

Bethlen István egy régi erdélyi főnemesi családból származott, ám annak ellenére, hogy a vezetéknév azonos, nem állt közvetlen rokonságban Bethlen Gábor fejedelemmel. A Bethlenekkel és Telekiekkel is összekötött családi kapcsolatok révén a Maros-parti Gernyeszegen látta meg a napvilágot. Gyermekkorában a birtokon maga művelhette kicsiny kertjét, barátkozott a falusi gyerekekkel, majd kilencévesen a híres-neves bécsi Teréziánumba került. Itt tíz évet töltött katonás rendben: reggeltől estig beosztották az idejét, nyelveket tanult, sportolt, és még cimbalmozni is megtanult. Az intézmény közösségi szelleme segítette abban, hogy kiválóan eligazodjon az emberek között, ami későbbi politikai pályáján különösen hasznosnak bizonyult.

Tizenkilenc évesen a budapesti jogi karra iratkozott be, de ez inkább a szükséges formalitást jelentette: jobban élvezte a társasági eseményeket, színházba és bálokra járt, vadászott. Vizsgái egy részét sosem tette le. Ezzel szemben a mosonmagyaróvári gazdasági akadémiát komolyan vette, hogy elláthassa az örökölt mezősámsondi birtok irányítását. Ekkor is Budapesten tartózkodott – mezőgazdasági gépek beszerzése céljából –, amikor megismerte későbbi feleségét, Bethlen Margit grófnőt. A család ugyanis olyan nagy múltú volt, hogy ők ketten a rokonságban is jelentős távolságra estek egymástól.

A fiatal házaspár sokat utazott, kétévente született egy-egy fiuk, ám idővel kapcsolatuk kiüresedett. Bethlen visszafogott, gyakorlatias ember volt, csekély szavakkal, de annál átgondoltabban politizált. Kortársai is úgy beszéltek róla, hogy két rejtély létezik Budapesten: a Pick szalámi receptje és Bethlen István gondolatvilága. Ezzel szemben felesége, Margit grófnő, nyüzsgő, mozgalmas életet élt, írói és drámaírói munkássága miatt a művészvilág központi alakjává vált. Néhány év után házasságuk csupán formális keretek között működött tovább.

Felívelő politikai pálya és agrárérdekek képviselete

Bethlen 1901-ben, mindössze 27 évesen lett országgyűlési képviselő. Eleinte főleg az agrárügyekkel foglalkozott, amihez remekül értett, hiszen tejszövetkezeteket és értékesítő szövetkezeteket hozott létre, gabonatárolást és vasútépítést szorgalmazott. Korán észlelte, hogy a románok szerveződése mennyire kihat majd Erdélyre. A parlamentben gyakran hangoztatta, mennyire fontos a magyar kisebbségek megerősítése az elcsatolt területeken, mert féltette Székelyföld elszigetelődését.

Politikáját sosem vezérelte indulatos ellenségeskedés: a racionális célokra fókuszált, azokhoz kereste meg a szükséges eszközöket és partnereket. Elutasította mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb diktatórikus törekvéseit. Már 1917–1918 folyamán felmerült a neve a miniszterelnöki posztra, végül 1921-ben kapta meg a kormányalakítási megbízást.

Az országépítő tíz év

Bethlen egyik első fontos lépése volt, hogy októberben meghiúsította IV. Károly visszatérési kísérletét, valamint a Habsburgok végső trónfosztását is keresztülvitte. Egybefogta a politikai erőket, létrehozta az egységes kormánypártot, majd intenzíven hozzáfogott az ország talpra állításához. A soproni népszavazással és a baranyai háromszög visszaszerzésével kismértékben ugyan, de sikeresen mérsékelte a trianoni területi veszteségeket.

Tudta, hogy eredményt csak egy stabil, képzett és gazdaságilag megerősödött társadalom érhet el. Ezért szoros együttműködésbe kezdett Klebelsberg Kunóval, aki kultuszminiszterként jelentősen bővítette az oktatási és kulturális intézmények körét. Az 1920-as évek közepére megalakult a Magyar Nemzeti Bank, majd a Népszövetség 250 millió koronás kölcsöne nyomán sikerült stabilizálni a gazdaságot és bevezetni a pengőt. Bár Bethlen helyzete 1925-ben a frankhamisítási botrány miatt megrendült, Horthy végül nem fogadta el a lemondását.

Gazdaságpolitikájának köszönhetően javultak a szociális juttatások, működő nyugdíjrendszer épült ki, és csökkent az ország nemzetközi elszigeteltsége. Mivel saját példaképe Széchenyi István volt, Bethlen is a fokozatos, megfontolt haladás híveként ódzkodott minden szélsőségtől. Trianon revízióját is diplomáciai, nagyhatalmi egyetértés útján kívánta elérni, nem pedig egyoldalú katonai vagy politikai kalandokkal.

Családi idill, politikai viharok

Köztudott, hogy Bethlen rendkívül sokat dolgozott, de reggelenként mindig együtt reggelizett a családjával, átolvasta a legfontosabb magyar és külföldi lapokat, és ha ideje engedte, teniszezett a Margitszigeten. Hétvégenként szenvedélyének, a vadászatnak hódolt. Egészsége hosszú ideig bírta a megterhelést, de orvosai tanácsára végül bevezette a hosszabb nyári pihenőket. Trianon miatt elvesztett erdélyi birtokai helyett bérelt egy kis somogyi birtokot Inkén, amelyet puritán, mértéktartó életmóddal vezetett. Itt ismerkedett meg Széchenyi Andor Pálnéval („Minci” grófnővel), aki hátralévő életében társa lett. Szelíd, megértő természete szöges ellentéte volt a felesége habitusának, ám a helyzet korántsem volt egyszerű: Bethlen Margit is nyíltan más férfit szeretett, ezért végül mindkét házasság pusztán formálisan létezett tovább.

Közben a világgazdasági válság 1929-ben Magyarországot is erősen érintette. Bethlen csak hitelek felvételével tudta késleltetni a mélyrepülést, végül megszorításokra kényszerült, ami növekvő elégedetlenséget váltott ki. 1931-ben lemondott a miniszterelnökségről. Sokak szerint ez csak rövid szünetnek indult, ő maga is úgy hitte, hogy hamarosan újra szükség lesz a rá jellemző nyugodt, megfontolt politikára.

A német megszállástól a szovjet fogságig

Bethlen a németekkel egyáltalán nem szimpatizált, ezért 1944 márciusától – a német megszállás kezdetétől – gyakorlatilag bujkált. A Várba is titokban jutott be, hogy rábeszélje Horthyt: ne nevezzen ki új kormányfőt. Ám hamarosan csalódottan értesült Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezéséről. Bujkálása során egészségi állapota romlott, két kisebb agyvérzést kapott, majd orvosi kezelésre szorult, így 1945-ben saját kezűleg üzent a bevonuló szovjeteknek, hogy tárgyalni akar. A szovjetek először házi őrizethez hasonló körülmények között tartották, de hamar felismerték: sosem lesz hajlandó a kommunisták mellé állni.

Tragikus vég egy moszkvai rabkórházban

1945-ben Moszkvába hurcolták, és a Butirszkaja börtönkórházban kegyetlen körülmények között tartották fogva, míg végül 1946-ban elhunyt. A szovjet rabkórház tömegsírjában helyezték e, pontosabban földelték el. 48 évvel később, amikor Budapesten sor kerülhetett egy hozzá méltó búcsúra, az urnájába már csak a rabkórházból származó földet tölthették. Ez a tragikus sors, sajnos, sok jelentős magyar államférfinak osztályrészéül jutott.

A haláláról a Szovjetunió külügyminisztériumát sem értesítették, Magyarország is csak 1947-ben szerzett tudomást a tényről. Élete utolsó hónapjainak részletei egészen a rendszerváltozásig homályban maradtak.

A megrendítő végkifejlethez hozzátartozik a mozgástér szűkössége is: Trianon után valamennyi felelős magyar politikus céljai közt a terület-, népesség- és nyersanyagveszteségek visszaszerzése szerepelt. Ám ahogyan a kortársak is érzékelték, ez szinte leküzdhetetlen feladatnak bizonyult. Az ország a világháború árnyékában kényszerpályára került.

2013-ban, egykori hivatalának (ma a köztársasági elnöki rezidenciának) helyet adó Sándor-palota előtt avatták fel a szobrát. Nem messze attól a Tóth Árpád sétánytól, ahol még miniszterelnökként is szívesen sétált, gondolataiba mélyedve – nyilvánvalóan Magyarország jövőjét fürkészve.