Még írott nyelvük sem volt, a szkíták mégis kitörölhetetlen nyomot hagytak a történelemben

A szkíták nomád törzsek szövetsége voltak, kultúrájuk pedig Kr. e. 900 és Kr. u. 200 között virágzott az eurázsiai sztyeppéken. A Szibéria távoli tájaira merészkedő oroszok fedezték fel őket, majd az Altaj-hegységben megtalált ősi sírhalmok feltárása révén derült fény a civilizációjukra.

Ezek a permafrosztba burkolózó temetkezési helyek nemcsak a szkíta uralkodók mumifikálódott maradványait őrizték meg, hanem a díszes sírmellékletek, köztük részletgazdag aranytárgyak sokaságát is, számol be az Ancient Origins.

A szkíták életében központi szerepet játszott a lovaglás és az állattartás elsajátítása. A lovak azonban nem csupán közlekedési eszközként szolgáltak. A gazdaság, a hadviselés és a társadalmi státusz kimutatásának szerves részét képezték. A szkíták nomád életmódja lehetővé tette számukra, hogy hatalmas területeket járjanak be az erdős sztyeppéktől a száraz sivatagokig, szezonális legelőket keresve a csordáik számára.

A szkíták jellegzetes művészeti stílusa nagyrészt az állatok és szörnyek közötti csatákról szólt, de ezzel nemcsak a temetkezési tárgyaikat, hanem a testüket is díszítette. A szkíta uralkodók bőrét ilyesfajta jeleneteket ábrázoló, bonyolult tetoválások díszítették, amelyek a természettel való mély kapcsolatukat tükrözték.

Annak ellenére, hogy a szkíták nem rendelkeztek írott nyelvvel, a szomszédos civilizációkkal folytatott kapcsolataik révén kitörölhetetlen nyomot hagytak a történelemben. Többek között kereskedtek a Fekete-tenger északi partján élő görög telepesekkel és összecsaptak a perzsa Akhaimenida Birodalommal is.

Érdemes elolvasni:

• A magyar király, akit a saját trónja zúzott össze
• Középkori romantika: a szerelem erejét hirdeti ez a múltbéli ékszer