Nagyhatalmi szintű volt a visegrádi királyi rezidencia

A rekonstruált oroszlános kút, Fotó: Mayer Jácint

A visegrádi királyi rezidencia, a Salamon-torony, a magaslatot uraló vár a Duna-kanyar ékessége. Visegrád a középkorban fontos szerepet töltött be az ország életében, mely létét, gazdagságát és városi rangját mindig is politikai szerepének köszönhette.

A visegrádi királyi rezidencia, Fotó: Mayer Jácint

A középkori Magyarország központi régióját, Székesfehérvár, Esztergom, Buda és Visegrád négyszöge alkotta. Székesfehérvár Szűz Mária prépostsága a magyar királyok állandó koronázó- és gyakori temetkező temploma volt, míg Esztergom a magyar egyház fejének, a királyt koronázó esztergomi érseknek a szálláshelye. Óbuda a 13. században mintegy egy évszázadig a királyi székhely szerepét töltötte be, a későbbiekben a királynék fő tartózkodási helyévé vált. A 14. század folyamán két új rezidencia, Visegrád és Buda – amelyek az Árpád-kori Székesfehérvárhoz és Esztergomhoz hasonlóan általában párhuzamosan látták el az uralkodói székhely funkcióját – szintén önálló szerepkörrel rendelkeztek. Buda az ország legnagyobb városa, a királyság legfontosabb gazdasági centruma, az ország fővárosa volt, Visegrád pedig a különleges államhatalmi szimbólumnak, a Szent Koronának volt az őrzőhelye.

A visegrádi loggia, Fotó: Mayer Jácint

Visegrád szerepe

Visegrád az itt működő középkori királyi rezidencia miatt tölt be meghatározó szerepet a magyar történelmi tudatban. A tatárjárás idején elpusztult régi ispáni vár helyett IV. Béla építette fel a ma is álló új visegrádi várat, amely az Árpád-korban a pilisi ispánság központja volt és még csak alkalmi királyi szálláshelyként működött. Károly Róbert 1323-tól itt rendezte be székhelyét. Ő alapította a vár alatti palotát is, amelyet fia, I. Lajos épített ki a mai formájára.

A Herkules-kút 1484-ből , Fotó: Mayer Jácint

Lajos utóda, Luxemburgi Zsigmond uralkodásának első felében szintén Visegrádról irányított, ő fejezte be a vár és a palota Nagy Lajos által megkezdett újjáépítését is, sőt a palotát egy ferences kolostorral is bővítette. A királyi központ hozzávetőlegesen az 1410-es évekig marad Visegrádon, utána a város egy ideig nem főrezidenciaként szolgál, de mint a koronázási ékszerek őrzőhelye közjogi jelentőségét megőrzi.

Utolsó fénykorát Hunyadi Mátyás uralkodása jelentette, aki a várat és a palotát egyaránt felújította. A királyi palotát Mátyás utódai, a Jagelló királyok: II. Ulászló (1490-1516.) és II. Lajos (1516-1526.) szintén használták, de ők már nem építkeztek benne.

Kerengő, Fotó: Mayer Jácint

A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír. Később a 16. század közepén Oláh Miklós Hungária című művében emlékezik meg az épületről.

A hódoltsági háborúk végső időszakára Visegrád minden fontos épülete rommá vált, a királyi palota pedig a föld alá került.

A rekonstruált rezidencia nagy épületkomplexum, melynek figyelmes bejárása akár több órát is igénybe vehet. Legfontosabb részei között mindenképpen megemlítjük magát az udvart, a kőtárat, a loggiát, a kerengőt, a hihetetlenül részletgazdag kutakat, a lakosztályokat és kerteket.

Visegrádi hangulat, Fotó: Mayer Jácint

A palotának gazdag faragványleletei maradtak az utókorra. Egyik kiemelkedő híressége az oroszlános kút, amely az északkeleti palota felső kertjében, az egykori királynéi virágoskertben állt. Elöl a kút felső részének Mátyás király címereivel díszített márványlapjai láthatóak, közülük Magyarország, és Dalmácia címere maradt ránk. A kút oszlopai vadászebek által lefogott oroszlánok hátára támaszkodnak, amelyek a márványmedencét tartják. A medence felett oroszlánfejes vízköpők, és nemesi családok címerei díszítették a kút hátfalát. Az eredeti helyén ma rekonstrukciós másolata található.

A visegrádi palota másik híressége a vörösmárványból faragott Herkules-kút. E kút eredetileg a palota virágos díszudvari ékességének számított, készítése 1484-85-ben Giovanni Dalmata, Mátyás reneszánsz szobrászműhelyének vezetőjéhez kötődik. A legendák szerint – ünnepek alkalmával bor folyt vízköpőiből a vendégek nagy örömére.

A visegrádi címeres kályha, Fotó: Mayer Jácint

Megtekinthetőek az északkeleti palota díszudvarának reneszánsz loggiái, melynek a feltárások során előkerült kőfaragványokból hitelesen lehetett rekonstruálni a báboskorlátját és oszlopait is.
A loggia körül, illetve a bejárat előtt felállított gótikus ablak- és ajtókeretek, szintén a díszudvar Mátyás-kori architektúrájához tartoztak.

A visegrádi királyi palota kályhái kiemelkedően fontosak voltak a középkori magyar kályhásság kialakulásában és fejlődésében egészen a 16. század közepéig, hiszen a királyi udvar meghatározó szerepet játszott az első kályhák megjelenésében, a fűtőberendezés elterjesztésében, az újabb divatok átvételében. Legszebb emlék közülük a két címeres regensburgi cserépkályha.

Reneszánsz Jézus és a Madonna, Fotó: Mayer Jácint

Visegrád történetének fénykorát IV. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és Hunyadi Mátyás uralkodása jelentette. A ma látható palotarekonstrukció az ő koruk Visegrádját mutatja be. A romjaiból feléledt épületkomplexum pompázatos és gazdag leletanyaga tökéletesen visszaadja a korabeli Magyar Királyság tekintélyét és erejét.