Papír mindenáron: a Kádár-korszak újrahasznosító hadjárata

Volt idő, amikor az iskolai papírgyűjtés nem csak a diákok közötti versengés jó alkalma volt, hanem állami program része, gazdasági és ideológiai célokkal. A Kádár-korszak egyik jellegzetes és sokakban nosztalgiát ébresztő jelensége volt, ami nemcsak a szelektív hulladékgyűjtés korai formájaként működött, hanem fontos szerepet játszott az államszocialista gazdaság fenntartásában is.

Mi volt a papírgyűjtés valódi célja?

A papírgyűjtés nemcsak a természet- és környezetvédelem miatt volt fontos, hanem elsősorban gazdasági okokból. Magyarországon az 1950-es évek után erősen megnőtt az igény a csomagolási anyagokra és az újranyomott papírtermékekre, az ország azonban nem rendelkezett elegendő erdőséggel és faanyagalappal ahhoz, hogy teljesen fedezze a szükségleteit. Ezért minden kiló begyűjtött hulladékpapír értékes nyersanyagnak számított, amit az állami papírfeldolgozó vállalatok hasznosítottak újra.

A gyűjtés emellett abban is segített, hogy csökkentse az importált papírtermékek iránti függőséget. Az akkori gazdaságpolitika egyik lényeges eleme volt az “önellátás” erősítése, és ebbe a stratégiába illeszkedett a lakossági papírgyűjtés is.

Iskolai versenyek és lelkes gyerekek

Az iskolák között komoly versenyek folytak: ki tud több papírt gyűjteni egy hónap alatt? A gyerekek szülőkkel, nagyszülőkkel járták a házakat, pincéket, padlásokat, és minden felesleges anyagot begyűjtöttek. A sikeres gyűjtést gyakran jutalmazták: oklevelet, csokit, sőt, néha még kirándulást is kaptak a legjobbak.

(Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 1986 – Arcanum)

A társadalmi nyilvánosságban gyakran szerepeltek az iskolák eredményei, sőt, egyes megyei lapok rendszeresen közölték, melyik iskola hány mázsát gyűjtött össze. Ez nemcsak presztízs volt, hanem szinte helyi hírszámba ment. Volt, ahol a gyerekek vállalkozásszerűen gyűjtötték a papírt, kiskocsival járva végig a lakótelepeket. A papírgyűjtés nemcsak a tudatosságra nevelt, hanem egyfajta kollektív felelősségérzést is kialakíthatott: a gyerekek érezhették, hogy részei egy fontos közös ügynek.

Ideológia a papírhalmok mögött

A papírgyűjtés emellett propagandisztikus eszköz is volt: megjelent a pártirodalomban, a sajtóban, sőt a tankönyvekben is, mint a szocialista ember tudatosságának példája. Az iskolai és úttörőmozgalmak rendszeresen szerveztek gyűjtési kampányokat, amelyeket nemzeti érdekű cselekedetként állítottak be. A hulladék érték, az újrahasznosítás pedig hazafias tett volt.

„Az utca nem szemétdomb! A papír érték, ha hulladék is! Dobja csak a gyűjtő kosárba!”- 1953-as Magyar Filmhíradó

Hova tűnt a papírgyűjtés?

A rendszerváltás után az iskolai papírgyűjtés fokozatosan visszaszorult, majd a legtöbb helyen teljesen eltűnt. Egyrészt megszűntek az állami papírfeldolgozó monopóliumok, másrészt megváltozott a hulladékgazdálkodás rendszere, amely már nem támaszkodott a lakossági aktivitásra ilyen formában. A piaci alapon szervezett hulladékfeldolgozás és a szelektív szemétgyűjtés vette át a helyét.

Bár az úttörőmozgalmak megszűntek és a MÉH vállalatokat privatizálták, az iskolák továbbra is szerveztek papírgyűjtési akciókat, igaz, már más formában és gyakorisággal. Ezek az akciók gyakran évente egy-két alkalommal zajlottak, és a környezeti nevelés részévé váltak, ösztönözve a diákokat a szelektív hulladékgyűjtésre.

Ma már kevesen tudnák elképzelni, hogy még harminc évvel ezelőtt iskolai összefogással, kis kordékkal és lelkes szülőkkel tonnaszám gyűjtöttük a használt papírt. Pedig egykor ez is a mindennapok része volt: a szocialista mindennapok egyik legemblematikusabb, mégis elfeledett része.

Kiemelt kép: Fortepan / Székely Tamás

Ez is érdekelhet:

• Félreismertük volna Kádár Jánost? – Döbbenetes titkos információk derültek ki róla
• A magyar író, akinek betiltották a műveit de mégis világsikert aratott
• Öt zseniális magyar feltaláló, akikről méltatlanul keveset beszélünk