Mit ünneplünk pünkösdkor? Hagyományok, babonák és szent jelképek

Régen a pünkösdi hajnal harmata szépítette a lányokat, a legények pedig királlyá válhattak egy napra. A mai pünkösd mögött gazdag és sokszínű hagyományvilág rejlik.

A Szentlélek ünnepe

Pünkösd a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe, amely a húsvétot követő ötvenedik napra esik. A Biblia szerint ezen a napon szállt le a Szentlélek az apostolokra, miután Jézus mennybemenetele után magukra maradtak a világban. A tanítványokat ekkor különleges erő és bátorság járta át: képesek lettek különféle nyelveken beszélni, és mindenkihez eljutni az örömhírrel, függetlenül attól, honnan jött, vagy milyen nyelvet beszélt.

Lucas Franchoys: A Szentlélek eljövetele Ad Meskens / Wikimedia Commons

Ez a pillanat a keresztény egyház születésének is tekinthető, hiszen ettől kezdve az apostolok már nem csak tanítványok voltak, hanem aktív igehirdetők. Szervezetten és mindenki számára érthetően kezdték terjeszteni Jézus tanításait. Pünkösd így nemcsak a Szentlélek kiáradásának ünnepe lett, hanem a hit, a közösség és a szellemi megújulás szimbólumává is vált.

Pünkösdi király és királyné

A vallási jelentés mellett a pünkösd a magyar néphagyományban is fontos időszak volt, különösen a falusi közösségek életében. A legismertebb szokás a pünkösdi királyválasztás volt. A fiatal legények különféle versenyeken, például lóversenyen vagy ügyességi próbákon mérkőztek meg egymással. A győztes elnyerte a „pünkösdi király” címet, amelyet akár egy évig is viselhetett, és különféle kiváltságokat jelentett: ingyen ihatott a kocsmában, ünnepeken díszhelyet kapott, és érdekes módon néha még adómentességet is élvezett.

A lányok sem maradtak ki a mulatságból: a királynéjárás során egy ünneplőbe öltöztetett fiatal lányt vittek végig a falun, virággal díszített koszorúval a fején. A gyerekek énekeltek, jókívánságokat mondtak, és apró ajándékokat kaptak a házak lakóitól.

Zöldágazás és népi babonák 

Az ünnep időszaka egybeesik a tavasz kiteljesedésével, ezért a természet megújulását köszöntő szokások is fontos szerepet kaptak. A zöldágazás nevű hagyományban a gyerekek zöld gallyakat, frissen hajtott ágakat vittek végig az utcán, énekelve, táncolva. Ezekből gyakran kaput is formáltak, amely alatt a többiek átbújtak: A zöldágazás és pünkösd tehát nem pusztán időben esett egybe, hanem szimbolikájukban is összekapcsolódott: mindkettő a megújulás, termékenység, közösségi ünneplés jegyében zajlott.

Emellett az ünnephez számos hiedelem és tilalom is kapcsolódott. A néphit szerint például a pünkösdi reggelen gyűjtött harmat különleges gyógyító erővel bírt. A lányok ezzel mosták meg az arcukat, hogy szebbek legyenek, de úgy tartották, hogy a harmat gyógyítja a szemfájást, sőt még a szeplőket is elhalványítja. Mások bodzateához keverték, és gyógyító főzetként használták.

Ugyanakkor bizonyos tevékenységeket kifejezetten tilos volt végezni pünkösdhétfőn. Nem szabadott kenyeret sütni, kemencét fűteni vagy mosni, mert úgy hitték, ez balszerencsét hoz a házra, vagy akár „megégetheti” az év termését. A tilalom mögött az ünnepnap szentsége és a természettel való összhang tisztelete húzódott meg.

Mi maradt meg ma a hagyományokból?

Bár a legtöbb szokás ma már ritkán látható a mindennapokban, Pünkösd mégsem tűnt el teljesen a köztudatból. Erdélyben a csíksomlyói búcsú évente több százezer embert vonz, Magyarországon pedig egyre több településen szerveznek hagyományőrző programokat: újraélesztik a királyválasztást, gyerekek énekelnek zöldágakkal, és a falunapok is gyakran erre az időpontra esnek.

Kiemelt kép: Petru suciu képe / Wikimedia Commons – Valkói napok

Ez is érdekelhet:

• Miért zarándokolnak százezrek minden évben Csíksomlyóra?
• Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar meghódította Európát Mahlerrel – 2025 nagy turnéja