Egy 19. századi látomás segített Szűz Mária efezusi házának helyét azonosítani

Szűz Mária háza  Efezusban található a mai Törökország területén. A keresztény és muszlim kegyhely a Koressos-hegyen áll, nem messze az Égei-tengertől. A törökök a felfedezés előtt Pangaia Kapulunak (Szentséges Szűz kapui) kolostorának nevezték, majd a felfedezés után mai neve Meryem Ana Evi (Mária Anya Háza), vagy röviden Meryemana (Mária Anya).

Szűz Mária efezusi szobra, Fotó: Mayer Jácint

Efezus térsége rendkívüli súllyal bírt Jézus Krisztus korában. Maga Efezus az akkor ismert világ öt legnagyobb városa közé tartozott a maga 200 000 lakosával. A római Ázsiai (Asia provincia) provinciának legvirágzóbb városa volt, ugyanakkor a Jelenések könyve szerint egyike volt a hét gyülekezetnek, ami a helyi keresztény közösség erejét is mutatja. 

A török Meryem Ana Evi név, magyarul is ismerősen cseng.  A Meryem a héber Mirjam, Mária-Úrnő szóból ered, az Ana anyát, az Evi pedig házat jelent. A beszélő név elárulja, hogy az efezusi városfalakon kívüli kicsiny házban lakott Jézus Anyja, akit a Fiú a kereszten szeretett tanítványára, Jánosra bízott.

Egy másik név görög-török eredetű és úgyszintén ékesszóló: Panaya Kapulu, ahogy ősidők óta nevezték a helyet. A görög  Pan-Hagia, az „egészen szent” megfelelője, az Istenanya nevét jelöli, míg a Kapulu törökül „kapu, ajtó és így ház” értelemben használatos. Minderre azonban fátylat borított az iszlám hódítás, pedig az Efezustól keletre fekvő hegyekben, Panaya Kapulutól 8 km-re 4000 ortodox lakott a görögök Kis-Ázsiából való kiűzésükig, ami 1922-ben történt.

A ház oldalnézete, Fotó: Mayer Jácint

A keresztények a régi efezusi keresztények utódainak vallották magukat és Mohamed követői elől menekültek a hegyekbe. Ősidőktől fogva őrizték a meggyőződést, hogy Szűz Mária abban a Kapuluban élt és ott szenderedett el. Papjaik vezetésével évszázadokon át zarándokoltak oda, hogy a romoknál megünnepeljék Szűz Mária elszenderedésének és mennybevételének emlékét, tévedésnek tartva, hogy ennek helyét az általános ortodox liturgikus hagyomány Jeruzsálembe tette. A helyzetet az 1824-ben elhunyt Ágoston-rendi Boldog Emmerich Anna Katalin látomásai változtatták meg jelentősen.

A szerzetes nővér mindig beteg volt, s betegsége idejét  Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte, miközben látomásai voltak és testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak (ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi s egyházi vizsgálat állapította meg).

A vízió szerint „az Istenanya Krisztus mennybemenetele után 3 évig Jeruzsálemben, az Utolsó Vacsora termének előterében, 3 évig Betániában, majd 9 évig Efezusban élt, ahová Szent János vitte”. A Jeruzsálemben töltött 3 év alatt üldözték a fiatal kereszténységet. Péter és János apostolok működése állandó veszedelmet jelentettek nemcsak kettejüknek, hanem Jézus anyjának is, ezért az István diakónus megkövezése után kitört nagy keresztényüldözést követően ők is menekülni kényszerültek. Az apostolok a következő évben különböző missziós területekre  indultak, így érkezett Szent János a mai Kis-Ázsiába.

Részlet Efezus városából

„Szent János apostol Efezus mellett fölépítette az Istenanya házát, mielőtt még odavitte. Amikor Mária ott letelepedett, már több keresztény család élt azon a környéken, akik heves keresztényüldözés elől menekültek ide. Mivel a környezetet és a barlangokat úgy használták föl menedékül, amint azt a természet felkínálta, ezért lakásaik remeteszerűek voltak, többnyire negyedórányira egymástól, és az egész környék szétszórt falusi közösségnek látszott.” „Az Istenanya szolgálójával lakott a házban. Ő szerezte be a kevés táplálékot, amire szükségük volt. Néha meglátogatta őket egy apostol vagy tanítvány. Legtöbbször egy férfit láttam náluk bemenni és kijönni, akit Szent Jánosnak tartottam. Sem itt, sem Jeruzsálemben nem volt állandóan Szűz Mária közelében, mindig úton volt” – olvassuk a látomásban.

Az első lépést a mai szentélyhez Julien Gouyet francia pap tette meg azzal, hogy nem csupán legyintett egyet egy stigmatizált nővér írására, hanem utána is nézett! Francia fordításban olvasta Emmerich „Szűz Mária élete” c. könyvét. Az elbeszélésben Szűz Mária utolsó éveinek pontos és részletes leírása szerepel. Egyúttal elmondja a legapróbb részletekig azt a helyet és az utat, ahogyan el lehet jutni a házhoz, melyben Szűz Mária lakott. Hogy a könyv adatainak helyességét ellenőrizze, Julien Gouyet 1881-ben útra kelt Egyiptomon, Palesztinán keresztül és Anatóliába ment.

Emmerich leírása alapján beazonosította, hogy minden valószínűség szerint ez Szűz Mária egykori lakása. Azonban amikor jelentette az izmiri püspöknek és a római elöljáróinak, még senki nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a felfedezésnek.

Részlet a ház körüli településből, Fotó: Mayer Jácint

1891-ben egy francia kórházban, Izmirben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891. július 29-én. Ugyanezen leírást aztán több expedíció, ásatás, kutatás követte, majd igazolta a nővér állításait. A látomás és a helyszín megegyező részletei:

Efezustól délkelet felől menve balkéz felé egy hegyen található. – Ezt a hegyet Fülemüle-hegynek hívják.

A ház és Efezus között kanyargó patak.

A hegy tetejéről rá lehet látni a tengerre, ahol több sziget pillantható meg. – Szamosz szigete látható.

A ház alaprajza négyszögletes.

A ház belső szerkezetét szétválasztja a tűzhely, ami középen helyezkedik el.

Az oszmán telekkönyvben Panagia (Szentséges Szűz) háromkapus kolostoraként volt beiktatva.

Római medence a ház környezetében, Fotó: Mayer Jácint

Többek között megállapították azt is, hogy az épületmaradványok alapjai az első századból valók, míg az alapoknak megfelelő felépítmények már bizánci eredetűek és jellegűek. A legfontosabb bizonyítékot mégis Szűz Mária házában a tűzhely megtalálása jelentette.

A környéken vízvezetékeket, korsókat, lámpákat, különféle használati tárgyak maradványait és még sírokat is találtak Konstantin és Jusztinián korabeli érmékkel. A kutatások azt is igazolták, hogy az egész terület zárt település volt, aminek központja Panaya Kapulu volt.

Forrás:

vaticannews.va

szuzanyam.hu

mindszentykongregacio.hu