Megfejtették a neandervölgyiek vándorlási útvonalát

A neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) hosszú ideje foglalkoztatja a tudósokat, különösen az, hogy miként terjedtek el szinte egész Eurázsiában. Egy friss kutatás most végre pontosabb képet adott arról, milyen útvonalakon vándorolhattak ezek a korai emberek Kelet-Európából Szibériába déli részébe, és Közép-Ázsiába mintegy 120-60 ezer évvel ezelőtt.

A neandervölgyiek a második nagy migrációs hullám során több ezer kilométert tettek meg, de a régióban található nehéz terepviszonyok, a hegyek, gleccserek és a kevés régészeti lelet miatt eddig nem lehetett pontosan meghatározni a vándorlás útvonalát, írja a Phys.org. Két kutató, Emily Coco és Radu Iovita szuperszámítógépes szimulációkat alkalmaztak, amelyek figyelembe vették a korabeli domborzatot, éghajlati viszonyokat és ősi folyórendszereket. Ezzel a módszerrel sikerült feltérképezniük a neandervölgyiek számára legkönnyebben járható útvonalakat.

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

Az eredmények azt mutatták, hogy a neandervölgyiek valószínűleg folyóvölgyeket használtak természetes „autópályaként” a hatalmas távolságok leküzdésére. Egy északi útvonalon haladva mintegy 3250 kilométert tehettek meg a Kaukázus-hegységtől Szibériáig kevesebb mint 2 ezer év alatt. Ez a gyors terjedés főként melegebb időszakokban történhetett, amikor a gleccserek nem zárták el a hegyi folyóvölgyeket. Két ilyen időszak lehetett, az első kb. 125, a második pedig nagyjából 60 ezer évvel ezelőtt.

A kutatók hangsúlyozták, hogy bár a hegyek és nagy folyók akadályt jelentettek, a neandervölgyiek mégis meglepően gyorsan képesek voltak átkelni Észak-Eurázsián. Az IFLScience szerint a felfedezés megerősíti a korábbi genetikai feltételezéseket, amelyek gyors, és hosszú távú migrációkra utaltak, de amelyeket eddig kevés régészeti bizonyíték támasztott alá. Érdekesség, hogy a neandervölgyiek nemcsak az északi útvonalat használták. A Kaszpi-tenger déli részén, a mai Irán és Irak északi területén fekvő Zagrosz-hegységben is jelentős történések zajlottak. Itt a neandervölgyiek szaporodóképes kapcsolatba kerültek a korai Homo sapiens-szel, ami genetikai örökségükben ma is kimutatható a legtöbb európai és ázsiai emberben.

Emily Coco/Radu Iovita/PLOS One

A kutatás nemcsak a neandervölgyiek terjedésének útvonalát világította meg, hanem azt is, hogy miként találkozhattak és keresztezhették útjaikat más ősi embercsoportokkal, például a gyeniszovaiakkal, akik a Szibéria déli részén található Altaj-hegységben éltek. Ez az interakció hozzájárult az emberi evolúció komplex történetéhez. A PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány új perspektívát kínál arra vonatkozóan, hogyan használhatók a modern számítógépes technikák az ősi emberi vándorlások feltárására, különösen akkor, ha a régészeti leletek hiányosak vagy nehezen hozzáférhetők.

A neandervölgyiek több ezer kilométeres vándorlása Észak-Eurázsián keresztül egy meglepően gyorsan, és jól meghatározható útvonalon zajlott, amelyet a folyóvölgyek és a kedvezőbb éghajlati időszakok segítettek. Ez a felfedezés jelentős előrelépés az emberi őstörténet megértésében, és új távlatokat nyit a korai emberi populációk mozgásának kutatásában.

Érdemes elolvasni:

• MI-vel fedeztek fel egy 5 ezer éves, elveszett civilizációt a világ legnagyobb sivatagában
• Az emberiség történetének hiányzó láncszeme lehet a 7100 éves nő
• Jelentősen gyorsult az emberi evolúció a húsfogyasztás megjelenésével