Utolsókat rúghatja Trump következő célpontja: heteken belül jöhet az amerikai partraszállás?

Súlyos gazdasági és humanitárius katasztrófa elé nézhet a betiltott olajszállítmányok miatt Trump következő célpontja. Az amerikai elnök már korábban eltökélhette, hogy lezárja az 1959 óta tartó “áldatlan” állapotot és kierőszakolja a rezsimváltást. A venezuelai elnökrablás és az ország kőolaja feletti korlátlan hatalom megszerzésével úgy tűnik, ez a régi álom néhány héten belül valósággá válhat.

Meddig húzza a kubai rezsim?

Aki látta a Keresztapa második részét, jól emlékezhet rá, hogy a nagy üzlet előtt miként vette át éppen Szilveszterkor a hatalmat néhány torzonborz katona az Amerika üdülőparadicsomaként funkcionáló Kubában. Fidel Castro-ék részben azért ragadtak fegyvert, hogy a festői sziget többé ne amerikai gyarmat, hanem független, szabad ország lehessen. Persze a természeti és geopolitikai adottságok ezt nem tették lehetővé: a függetlenség után kénytelenek voltak a szovjetek segítségére hagyatkoni, ami kis híján atomháborúhoz vezetett.

Castro Kubája Trump lábai előtt
Forrás: depositphotos.com

Kuba a szovjet kommunizmus bukása után is megmaradt kommunistának, segítséget a Mexikói-öböl katonai és olajhatalmaitól, például Venezuelától kapott. Cserébe például testőröket, katonákat vagy éppen orvosokat küldött.

Barack Obama második ciklusa alatt közeledés indult az Egyesült Államok és Kuba között, Obama elnök még Raul Castro-val is találkozott, ám a 2017 januárjában felesküdött Trump gyakorlatilag néhány óra alatt annulálta ezt a közeledést.

2025-ös visszatértét követően pedig szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy rezsimváltást akar kikényszeríteni a Florida partjaitól mindössze 150 km-re lévő diktatúrában. Venezuela kiesése ezt a célt megkönnyítheti. Az AlJazeera cikke szerint mára a 11 milliós ország energia- és üzemanyagválság elé néz. Az áram órákra elmegy minden nap, üzemanyag pedig csak arra van, amire tényleg feltétlenül szükséges.

A szigetországnak legalább 100.000 hordó olajra lenne szüksége naponta, a Kpler szerint január 30-án talán 15-20 napra elegendő tartaléka lehetett Havannának. Korábban az olaj 33%-a Venezuelából jött, ez most nullára esett vissza. De Trump mindazon államokat kemény szankciókkal fenyegette meg, amelyek olajat adnak el a szigetországnak. Mexikót, a legnagyobb ellátót (40%) ez vissza is tartja.

Mit akar Trump?

Az amerikai elnök korábban bukott államnak nevezte Kubát és szerinte ők jobban tudnák menedzselni, biztosítani tudnák a népnek a jólétet. Trump többször is elmondta, hogy örömmel látna egy rezsimváltást, bár részletekbe nem bocsátkozott. Az mindenesetre érdekes, hogy Venezuelába – legalább is egyelőre – nem akarnak semmiféle demokráciát, gyakorlatilag csak Madurot szedték le a hatalomból, mindenki más továbbra is pozícióban van, alelnöke jelenleg elnökként együttműködik az amerikaiakkal.

Trump stratégiai vereségre kényszerítheti Ukrajnát
Trump nem mondta meg pontosan, hogy mire készül Kubában. Forrás: Anadolu/Kyle Mazza

Trump arról is beszélt január 31-én, hogy nem kell ennek humanitárius katasztrófának válnia, szerinte a kubaiak előbb-utóbb egyezséget fognak kötni és akkor “Kuba ismét szabad lesz”.

Az egyébként kubai származású Marco Rubio külügyminiszter hasonlóan fogalmazott egy szenátusi meghallgatásán. Hozzátette, hogy nem feltétlenül fogják előidézni a rezsimváltást, de szeretnék, ha lenne.

Mi mondanak a kubaiak?

Hogyan néz ki egy ország, amelyet az Egyesült Államok 1959 óta elvág a világpiacoktól, most pedig legfőbb szövetségeseit is elveszítette? Az AlJazeera beszámolója szerint kemény az élet most Kubában. Négynapos munkahetet vezettek be, megritkították a tömegközlekedést, rövidebb az iskola, nem kell feltétlenül bemenni az egyetemi órákra, bezártak a turisták által látogatott helyek is.

Havanna-szindróma USA diplomaták orosz titkos szolgálat
Havanna, Kuba fővárosa. Kiemelt kép: depositphotos.com

A kubai kormány fogadkozik, hogy ezt is túlélik és priorizál, hogy a legszükségesebbek ellátására maradjon energia.

Az ENSZ kubai missziójának legmagasabbrangú tagja, Francisco Pichon, szerint az átlagember szomorú és ideges, szorong a regionális helyzettől, de kitart. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a válság következtében meredeken nő a rászorulók száma.

Olvass tovább Kuba témában:

Source:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük