Napjainkban egyre többször hallani arról, hogy a fenntartható jövő érdekében más fehérjeforrások után kell néznünk. Bár a világ számos részén már most is mindennapos tápláléknak számítanak a rovarok, Európában sokan még mindig idegenkednek a gondolattól, hogy tücsköt, lisztkukacot vagy más ízeltlábút fogyasszanak, és ez nem véletlen. Bezzeg a neandervölgyiek!

Egy friss kutatás szerint ennek oka nem csupán kulturális, hanem genetikai is lehet. A Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent munka szerint a magyarázat akár több tízezer évre is visszanyúlhat. Nemzetközi kutatók ősi fogkőminták és genetikai adatok elemzésével arra jutottak, hogy a neandervölgyiek rendszeresen fogyaszthattak rovarokat és lárvákat, míg a korai modern emberek Európában szinte egyáltalán nem éltek ezzel a táplálékforrással.

A fogkövek elemzése derített fényt a régmúlt étrendjeire

A kutatás során a tudósok 18 neandervölgyi, 745 anatómiailag modern ember és 96 emberszabású majom fogkövéből nyertek ki ősi DNS-t. A megkövesedett lepedék rendkívül értékes információforrás, mivel apró nyomokban megőrizheti az elfogyasztott ételek, italok, sőt a környezet genetikai maradványait is.

Az eredmények meglepő különbséget mutattak. Az őskori európai emberek fogkövében csupán elenyésző mennyiségű rovar-DNS-t találtak. A kutatók szerint ezek a nyomok valószínűleg nem tudatos rovarevésből származtak, hanem véletlenül kerülhettek az étrendbe.

Az IFLScience cikke szerint egyes esetekben például egy vízparton élő apró rovar lenyelése vagy rovarokkal szennyezett élelmiszer fogyasztása állhatott a háttérben. A neandervölgyiek fogkövében ezzel szemben jóval több rovareredetű DNS mutatkozott.

Kukacok és szúnyogok szerepelhettek a neandervölgyi étlapokon

A vizsgálatok szerint különösen a legyek és a szúnyogok maradványai fordultak elő gyakran a neandervölgyi mintákban. A kutatók úgy vélik, ez összefügghetett azzal, hogy a neandervölgyiek rendszeresen fogyaszthattak olyan állati tetemeket, amelyekben már megjelentek a légylárvák vagy más rovarpeték.

Ez egy korábbi elméletet is megerősíthet, amely szerint a neandervölgyiek táplálkozásában jelentős szerepet játszottak az állati maradványokban fejlődő lárvák, amelyek magas fehérjetartalmuk miatt értékes táplálékforrásnak számíthattak.

A különbség minden bizonnyal genetikai

A kutatók nem elégedtek meg a fogkő elemzésével: több mint 1600 ősi emberi genomot is megvizsgáltak. Különösen két olyan génre összpontosítottak, amelyek a kitin lebontásában játszanak szerepet. A kitin a rovarok külső vázának egyik legfontosabb alkotóeleme. Ahhoz, hogy az emberi szervezet hatékonyan feldolgozza a rovarokat, megfelelő enzimekre van szükség.

Az elemzés azt mutatta, hogy az egyenlítőhöz közelebb élő ősi népességek nagyobb arányban rendelkeztek azokkal a genetikai változatokkal, amelyek elősegítik a kitin emésztését. Európában és Észak-Ázsiában azonban ezek a változatok fokozatosan ritkábbá váltak.

A tudósok szerint ez azért történhetett, mert a hidegebb éghajlatú területeken a rovarok csak szezonálisan voltak elérhetők, így nem jelentettek megbízható táplálékforrást. Ennek következtében az evolúció során csökkent a kitin emésztéséhez szükséges alkalmazkodás jelentősége.

Több ezer éve bennünk élhet a rovaroktól való idegenkedés

A vizsgálat alapján az európai népességek már legalább 9000 éve hordozzák azokat a genetikai sajátosságokat, amelyek kevésbé hatékony rovaremésztéssel járnak. Ez arra utal, hogy a rovarokkal szembeni ellenérzés nem kizárólag modern kulturális jelenség, hanem részben egy hosszú evolúciós folyamat eredménye lehet.

Érdekes módon a neandervölgyiek és a gyenyiszovai emberek genetikai állománya éppen az ellenkező mintázatot mutatta: náluk megvoltak azok a változatok, amelyek elősegítették a kitin lebontását.

Ha lemaradtál volna: Kiderült, hogy a neandervölgyiek semmivel sem voltak butábbak, mint mi?

Lehetnek mégis a jövő élelmiszerei a rovarok?

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a kutatás eredményei nem jelentik azt, hogy az európai származású emberek ne ehetnének rovarokat. A modern élelmiszeripari technológiák lehetővé teszik a kitin részleges vagy teljes eltávolítását a rovaralapú termékekből, ami jelentősen javíthatja azok emészthetőségét.

Miközben a világ népessége tovább növekszik, a rovarok továbbra is ígéretes alternatívát jelenthetnek a fenntartható fehérjeforrások között. Az azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy sok európai ösztönös idegenkedése a rovarételektől nem csupán ízlés kérdése, hanem több tízezer éves evolúciós örökség része.

Erről hallottál már? Evolúció vagy teremtés? Ez a felfedezés végre megadhatja a választ