Jóval a magyar honfoglalás előtt is mozgalmas és sokszínű terület volt a Kárpát-medence. Egy frissen megjelent kutatás több mint 300 ember genetikai állományát vizsgálva tárta fel, hogyan éltek együtt a helyi lakosok és az újonnan érkező népcsoportok a Nyugatrómai Birodalom bukása után.
A Science folyóiratban megjelent tanulmányt Koncz István, az ELTE Régészettudományi Intézetének kutatója és Yijie Tian, a Stony Brook Egyetem kutatója vezette egy nemzetközi kutatócsoport élén. A szakemberek két római kori és öt langobárd kori kisalföldi temető több mint 300 egykori lakójának maradványait vizsgálták. Az ősi DNS elemzése mellett a csontokon izotópos vizsgálatokat is végeztek, amelyek segítségével az emberek származására, vándorlására és táplálkozására is következtetni lehetett.
A római kori Pannonia lakossága meglepően sokszínű volt
A vizsgált római kori temetőkben elsősorban dél-európai genetikai örökséget mutattak ki a kutatók, ugyanakkor ázsiai és afrikai eredetű elemek is jelentős arányban voltak jelen. Az eredményekben a Római Birodalom sokszínűsége látszik, ahogy Pannonia lakossága nem kizárólag helyi eredetű csoportokból állt, hanem a birodalom különböző területeiről érkező emberekből is.
Tehát a kutatás alapján a Kisalföld már a római korban is olyan térség volt, ahol eltérő földrajzi és kulturális hátterű közösségek éltek egymás mellett, akik a birodalom távoli vidékeiről is érkezhettek.
A langobárdok nyomai a genetikai adatokban
A római uralom megszűnését követően jelentősen megnőtt az észak-európai eredetű genetikai összetevők aránya a Kisalföldön. A kutatók ezt kapcsolatba hozzák a történeti forrásokból ismert langobárdok vándorlásával.
A később Kárpát-medencébe érkező langobárdok eredetileg Észak-Németország térségében éltek, majd az 5. század végére már a Közép-Duna vidékén is megjelentek. A korabeli források szerint 568-ban Itáliába vonultak, ahol királyságuk még évszázadokig fennmaradt.
Így a kutatás arra is rámutat, hogy nem egyetlen, mindent elsöprő népvándorlási hullámról beszélhetünk. Az izotópos és genetikai vizsgálatok inkább hosszabb ideig tartó mozgásokat és folyamatos kapcsolatokat jeleznek a Kisalföld és az északabbra fekvő területek között.
Így a barbár hódításokról kialakult leegyszerűsítő kép helyett egy fokozatosan átalakuló, sokszínű társadalom rajzolódik ki. A tanulmány szerint a római uralom utáni Kisalföldön a helyi lakosság és az újonnan érkező csoportok kapcsolatai teremtették meg annak az új politikai rendnek az alapjait, amely évszázadokon át meghatározta a Kárpát-medence történetét.
Kép: Yijie Tian et al., 2026
Ha lemaradtál: Mit ettek az első magyarok a honfoglalás idején?
Meglepő leleteket találtak a kisalföldi temetőkben
A kutatás során az egyik legérdekesebb eredményt a hegykői és a szelestei temető összehasonlítása hozta. Bár a két lelőhely alig néhány tíz kilométerre található egymástól, a közösségek szerkezete jelentősen eltért.
- A Sopronhoz közel lévő Hegykőn az észak-európai genetikai hátterű emberek több generáción át követhető rokonsági hálózatokat alkottak. A leggazdagabb sírokban fegyverek, nemesfém fibulák és távoli vidékekről érkezett tárgyak kerültek elő, ami arra utal, hogy ezek a családok a helyi elit tagjai lehettek. A temető képe egy olyan közösséget rajzol ki, ahol a rokoni kapcsolatok és a társadalmi rang szorosan összefonódott.
- Szelestén a kutatók nem találtak nagy családi csoportokat, viszont az északi és déli eredetű felmenők már ugyanazon családokon belül is megjelentek. Ez arra utal, hogy itt a különböző hátterű emberek gyorsabban keveredtek egymással, és a közösség szerveződése sem a nagy rokonsági hálózatokra épült.
A két temető azért különösen érdekes, mert első pillantásra a sírok és a temetkezési szokások sok hasonlóságot mutatnak. A genetikai vizsgálatokból azonban kiderül, hogy Hegykőn a gazdag sírokkal eltemetett, észak-európai eredetű családok több generáción át követhető rokonsági hálózatokat alkottak, és Szelestén a különböző hátterű népességek már családokon belül is keveredtek.
Vagyis a 6. századi Kisalföldön nem létezett egységes társadalom, egyes közösségek nagy rokonsági hálózatokra épültek, míg máshol a helyi lakosság és az érkezők már néhány generáció alatt összekeveredtek.
Olvass tovább: Mitől voltak olyan erősek a honfoglaló magyarok egy új kutatás szerint?
