A legmodernebb technológia segített a Jézus földi történetét elemző kutatóknak, az új bizonyítékok a kétkedőket is meggyőzhetik.

Évtizedek, sőt, évszázadok óta tartó vitát pörgetett fel ismét egy friss tudományos kutatás, amely szerint egyre erősebb bizonyítékok támasztják alá, hogy Jézus Krisztus nem csupán egy vallási legenda, hanem valóban létező történelmi személy. A legnagyobb meglepetést a Daily Star beszámolója szerint az okozza, hogy a bizonyítékok nem keresztény forrásokból származnak, hanem római és zsidó történetírók feljegyzéseiből.

A vita középpontjában két ismert ókori szerző áll: Tacitus római történetíró és Flavius Josephus zsidó-római történész. Írásaik évszázadok óta ismertek, ám egy új tudományos elemzés ismét reflektorfénybe helyezte őket.

Számítógépes elemzés erősítheti meg az egyik legfontosabb bizonyítékot

A fordulatot Thomas C. Schmidt kutató munkája hozta el, aki „Josephus és Jézus: Új bizonyítékok az úgynevezett Krisztusról” című könyvében mutatta be, hogy milyen új módszerekkel vizsgálta meg az ókori szövegeket. A szakember fejlett számítógépes stíluselemzésnek vetette alá a korábban kevésbé tanulmányozott fordításokat, így igyekezett megállapítani, hogy Josephus valóban maga írhatta-e a Jézusról szóló alapvető részeket.

Schmidt szerint Josephus társadalmi helyzete különösen fontossá teszi a beszámolóit. Úgy véli, a történész olyan emberekkel is kapcsolatban állhatott, akik személyesen jelen voltak Jézus perének idején, köztük Annás főpappal is.

Tacitus egyértelműen megnevezte Krisztust

A történészek az egyik legerősebb bizonyítékként Tacitus műveire hivatkoznak. A római szenátor Kr. u. 116 körül írta meg az Annales című munkáját, amelyben Nero császár uralkodásának eseményeit is ismertette.

A híres részletben Tacitus arról ír, hogy a keresztények nevüket „Christus”-ról kapták, akit Tiberius császár uralkodása alatt Poncius Pilátus végeztetett ki. A történetíró szerint „Christus-t Poncius Pilátus, Júdea helytartója halálra ítélte Tiberius uralkodása alatt.”

A kutatók szerint különösen fontos, hogy Tacitus nem volt a kereszténység támogatója. Kifejezetten ellenszenvvel tekintett a vallásra, és veszélyes babonának tartotta. Éppen ezért sok szakértő úgy véli, semmi érdeke nem fűződött volna ahhoz, hogy egy nem létező személy történetét hiteles tényként rögzítse.

Josephus egy családi kapcsolattal azonosította Jézust

Flavius Josephus néhány évtizeddel Jézus feltételezett keresztre feszítése után született, és később Rómában írta meg A zsidók története című művét. Ebben beszámol egy Jakab nevű férfi kivégzéséről, akit úgy azonosít, mint „a Messiásnak nevezett Jézus testvére”.

A történészek szerint ez a rövid megjegyzés rendkívül jelentős. Josephus ugyanis nem magyarázza el, ki volt Jézus, hanem magától értetődő módon hivatkozik rá, ami arra utalhat, hogy olvasói számára már ismert személynek számított.

A vita már nem a létezésről szól

A legtöbb modern történész számára ma már nem is az a kérdés, hogy létezett-e Jézus, hanem az, hogy életének mely részletei rekonstruálhatók hitelesen a fennmaradt források alapján. A római és zsidó feljegyzések ugyanis egyaránt az első századi Júdeába helyezik őt, valamint összekapcsolják Poncius Pilátus uralmával és a korai keresztény mozgalom kialakulásával.

Érdekes módon az ókori kereszténység ellenfelei gyakran támadták Jézust, csalónak, hamis tanítónak vagy akár varázslónak nevezték. Vagy épp feltámadását kérdőjelezték meg, ahogy arról (és a feltámadás bizonyítékairól) ebben a cikkünkben írtunk. Arra azonban alig található példa a fennmaradt dokumentumokban, hogy valaki azt állította volna: soha nem is létezett.

Kiemelt kép: depositphotos.com