A forróság és a kevés csapadék idén is gyorsan kiszárította a földeket, az Alföldön azonban ennél mélyebb gond is látszik. A vízhiány több térségben már tartós állapottá vált, ami a talajvízben, a termőföldeken és a természetes élőhelyeken is nyomot hagy.
Az Alföld vízhiányáról részletesen a Portfolio számolt be, amelynek az Országos Vízügyi Főigazgatóság is nyilatkozott.
Több térségben is kritikusan száraz a talaj
A HungaroMet adatai szerint az elmúlt időszakban ugyan több helyen előfordultak záporok, ezek csak kisebb körzetekben hoztak érdemi csapadékot. Az ország jelentős része továbbra is száraz maradt, a csapadékhiány pedig rövid távon sem enyhül számottevően.
Az elmúlt 30 napban a középső országrész több pontján a lehullott csapadék mennyisége a 20 millimétert sem érte el. Országosan 30–50 milliméterrel kevesebb eső hullott a sokéves átlagnál, a 90 napos csapadékösszeg pedig 40–100 milliméterrel maradt el a szokásostól.
különösen aggasztó a talaj állapota, a felső 30 centiméteres réteg egyes térségekben még tartalmaz nedvességet, a 30–60 centiméteres talajréteg azonban az ország nagy részén kritikusan száraz. Több helyen a növények számára hasznosítható vízmennyiség 30 százalékát sem éri el a nedvességtartalom. Az Alföld és a Mezőföld nagy részén pedig a felső egy méteres talajrétegből 100–130 milliméter víz hiányzik a telítettséghez képest.
az esőnek már kisebb a jelentősége a kalászosok és a repce fejlődése szempontjából, a kapásnövények viszont egyre jobban megsínylik a szárazságot. Tovább rontja a helyzetet az elmúlt napokban tapasztalt óriási hőség, mert fokozza a párolgást, és az ezt kiegyensúlyozandó utánpótlás is korlátozott.
Egy Balatonnyi víz hiányzik a Homokhátságról
Az Alföld vízhiánya nem egyik évről a másikra alakult ki, a Homokhátságon pedig különösen régóta látszanak a szárazodás jelei. A térségben nem pusztán az idei aszály okoz gondot: a talajvízszint hosszabb ideje csökken, a víz utánpótlása pedig sok helyen nem tud lépést tartani a veszteséggel. A legkedvezőtlenebb helyzetet a Duna–Tisza közi hátság középső és déli részein mérték, ahol helyenként már 6 méternél is mélyebben kezdődik a talajvíz.
Az OVF a Portfolio kérdésére azt írta, hogy a Homokhátságon a sokéves átlaghoz képest ma már csaknem 2 köbkilométernyi víz hiányzik, ami nagyságrendileg egy Balatonnyi vízmennyiség.
Ez a szám ráadásul nem feltétlenül mutatja meg teljes egészében a hiányt, mert a sokéves átlagban már olyan időszakok is szerepelnek, amikor a talajvízszint jelentősen csökkent. Emiatt az Alföld tényleges vízhiánya akár a becsült mennyiség két-háromszorosa is lehet.
A Homokhátság eleve sérülékeny terület, mert a homokos talaj kevésbé tartja meg a nedvességet. Erre rakódik rá a csökkenő csapadék és a melegebb időjárás miatt erősödő párolgás, ami tovább apasztja a vízkészleteket.
Súlyos vízhiánynál rangsorolhatják a vízhasználatot
Súlyos vízhiány esetén a jogszabályok lehetőséget adnak vízhasználati korlátozásokra, ilyen döntést azonban nem az OVF, hanem az illetékes vízügyi hatóság hozhat meg. A szabályozás alapján elsőbbséget élvez az ivóvízellátás, a közegészségügyi célú vízhasználat és a katasztrófa-elhárítás, vagyis ezeket védenék leginkább egy komolyabb vízhiányos helyzetben.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy először békén hagynák az alapvető lakossági ellátást, és a kevésbé létfontosságú vízhasználatokon kezdenék a korlátozást.
Ilyenek lehetnek például egyes rekreációs, üdülési, gazdasági vagy öntözési célú felhasználások. A kerti kutak használatának korlátozása is csak akkor merülhet fel, ha egy adott térségben a felszín alatti vízkészletek utánpótlása tartósan elmarad a vízkivételektől.
Az OVF szerint viszont nincs olyan országosan egységes talajvízszint vagy készlethiány-határérték, amely automatikusan korlátozást váltana ki. Egy ilyen lépésről mindig az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzete alapján kellene dönteni.
A mostani helyzet pedig azért aggasztó, mert a Homokhátságon nem egyszerűen arról van szó, hogy kevés eső esett az elmúlt hónapokban. A térség víztartalékai évek óta apadnak, ennek következményei pedig egyre látványosabban jelenhetnek meg a földeken, a természetes élőhelyeken és a mindennapi vízhasználatban is.
Olvass tovább: Hetek vannak csak hátra a Velencei-tó katasztrófájáig pedig az Orbán-kormány megmenthette volna
.
