A második világháború során az égbolton nemcsak ellenséges vadászgépek, légvédelmi ágyúk lövedékei és titkos fegyverek jelentettek veszélyt a pilóták számára.
Számos szövetséges és tengelyhatalmi repülő számolt be egy különös jelenségről is: fénylő gömbökről, amelyek hosszú perceken át követték gépeiket, majd nyomtalanul eltűntek. Ezeket a titokzatos objektumokat nevezték el később „foo fightereknek”, és eredetükre mind a mai napig nincs egyértelmű magyarázat.
Rejtélyes fények a Rajna fölött
1944 novemberében a 415. Éjszakai Vadászrepülő Század egyik Bristol Beaufighter típusú repülőgépe a franciaországi Strasbourg térségében teljesített bevetést. A személyzet tagjai, Edward Schlueter hadnagy pilóta, Donald J. Meiers radarfigyelő és Fred Ringwald hírszerző tiszt különös látványra lettek figyelmesek.
Kezdetben távoli csillagoknak vélték a narancssárga fényeket, ám hamarosan kiderült, hogy valami egészen másról van szó. Nyolc-tíz izzó gömb közeledett nagy sebességgel a repülőgéphez, miközben a fedélzeti radar és a földi irányítás sem érzékelt semmiféle más légi járművet a környéken, írja a Popular Mechanics.
A pilóta a fények irányába fordult, mire azok eltűntek, majd röviddel később ismét felbukkantak távolabb. A különös jelenség perceken keresztül folytatódott, végül pedig olyan hirtelen szűnt meg, ahogyan elkezdődött. A személyzet tagjai sokáig hallgattak az esetről, mivel attól tartottak, hogy harci fáradtságra vagy idegkimerültségre hivatkozva eltilthatják őket a repüléstől.
Számos pilóta találkozott velük a második világháború során
Nem ez volt azonban az egyetlen beszámoló. Napokon belül a 415. század több legénysége is hasonló élményeket jelentett. Egyesek hatalmas vörös fénygömböket láttak, mások zöldes vagy fehér objektumokról számoltak be.
A jelenségek közös jellemzője az volt, hogy látszólag intelligens módon mozogtak. A fények gyakran a repülőgépek szárnyai mellett jelentek meg, követték azokat, hirtelen irányt váltottak, meredek zuhanásokat hajtottak végre vagy szinte akrobatikus manővereket mutattak be, mielőtt egyszerűen eltűntek volna.
A pilóták szerint a gömbök akár 320 kilométeres óránkénti sebességgel is képesek voltak repülni, és sokszor könnyedén túlszárnyalták az üldözésükre induló vadászgépeket. Ugyanakkor soha nem tanúsítottak támadó viselkedést, és egyetlen ismert esetben sem okoztak sérülést vagy kárt.
Honnan származik a „foo fighter” elnevezés?
A század pilótái idővel nevet adtak a furcsa fényeknek. Az ötlet egy népszerű amerikai képregényből, a Smokey Stoverből származott, amelynek főszereplője gyakran használta a „foo fighter” kifejezést. Az elnevezés gyorsan elterjedt, és rövid időn belül a katonai zsargon részévé vált.
Később a sajtó is felkapta a történetet: 1945 szilveszterén Robert C. Wilson haditudósító a 415. század tagjaival ünnepelt, majd másnap országos lapok címoldalán jelent meg beszámolója a titokzatos objektumokról. A második világháború végére már nemcsak Európából, hanem a csendes-óceáni hadszíntérről is érkeztek jelentések hasonló fényjelenségekről.
Titkos fegyver, természeti jelenség vagy valami egészen más?
A foo fighterek eredetére számos elmélet született, de egyik sem adott minden kérdésre kielégítő választ. Felmerült, hogy német titkos fegyverek vagy távirányítású eszközök lehettek, de ezt az elméletet gyengítette, hogy a fények soha nem támadtak, nem robbantak fel, és semmilyen káros hatást nem fejtettek ki. Mások légvédelmi lövedékekre, jelzőrakétákra vagy meteorológiai ballonokra gyanakodtak, ám ezek nem képesek olyan irányváltásokra és manőverekre, amelyekről a pilóták beszámoltak.
Gyakran említik a Szent Elmo tüzének nevezett elektromos jelenséget is, amely bizonyos légköri körülmények között fénylő plazmakisüléseket hozhat létre a repülőgépek felületén. Ez azonban nem magyarázza, hogyan követhették volna az objektumok önállóan a repülőgépeket. A gömbvillám szintén szóba került, de rendkívül ritka, ráadásul nem ismert, hogy hosszabb ideig stabilan repülne vagy tudatosnak tűnő mozgást végezne.
Még a hadsereg és a CIA is nyomozni kezdett
A jelenség annyira foglalkoztatta a katonai vezetést, hogy az amerikai légierő vizsgálatot indított. A kutatások eredményei azonban a második világháború után eltűntek vagy elvesztek. Az ügy később ismét napirendre került: 1953-ban a CIA létrehozta az úgynevezett Robertson-bizottságot, amely vezető tudósok bevonásával próbálta eldönteni, hogy az azonosítatlan fényjelenségek nemzetbiztonsági fenyegetést jelenthetnek-e.
A szakértői testület végül nem jutott egyértelmű következtetésre. A korabeli beszámolók szerint a foo fighterek egyik legkülönösebb tulajdonsága az volt, hogy soha nem jelentek meg a radarokon. Egyes kutatók szerint ez arra utalhat, hogy nem szilárd tárgyak, hanem pusztán fényjelenségek voltak.
Erről hallottál? Hazakerül a második világháborúban a nácik által elrabolt, 500 éves nyomtatvány: aukción találtak rá a magyarok
A második világháború egyik megfejtetlen rejtélye
A foo fighterek története sok szempontból megelőzte a modern UFO-jelenségeket. Néhány évvel később, 1947-ben Kenneth Arnold amerikai pilóta híres észlelése nyomán született meg a „repülő csészealj” kifejezés, majd a roswelli incidens tovább erősítette a földönkívüliekhez kapcsolódó találgatásokat.
Bár az évtizedek során számos magyarázat látott napvilágot, a második világháborús pilóták által látott fénygömbök valódi eredete továbbra is ismeretlen. Lehetséges, hogy egy ritka légköri jelenségről volt szó, elképzelhető, hogy valamilyen akkor még titkos technológia állt a háttérben, de az is biztos, hogy a foo fighterek a mai napig a 20. század egyik legrejtélyesebb légi jelenségének számítanak.
Váratlan felfedezés: Második világháborús hajóroncs került elő 80 év után a Csendes-óceán mélyéről
