A kínai Hupej tartományban található Zaoshulin temető egyik 2600 éves sírjának feltárása meglepő eredményt hozott: a régészek egy ókori nemes, Ciu (Qiu), Zeng állam urának nyughelyén tucatnyi szétszórt bronzharangot találtak, amelyek fa tartószerkezeteit szándékosan szétszedték. Az új kutatás szerint ez nem rongálás vagy sírrablás nyoma volt, hanem egy tudatos rituális cselekedet, amelynek célja a tárgyak „hatástalanítása” lehetett.
Nem egyszerű hangszerek voltak a bronzharangok
Mai szemmel a bronzharangok csupán hangszereknek tűnhetnek, ám az ókori Csou-dinasztia idején egészen más jelentőséggel bírtak. A kutató szerint ezek a díszes bronztárgyak szoros kapcsolatban álltak tulajdonosukkal, családjával és őseivel. Megszólalásuk nemcsak zenét jelentett, hanem a korabeli hitvilág szerint üzenetet közvetített az ősök és az istenek felé, segítséget kérve tőlük.
Csinglong Ce, University College London (UCL) Régészeti Intézetének doktorandusza úgy véli, a régészet gyakran hajlamos kizárólag praktikus eszközként tekinteni az ősi tárgyakra, ezzel azonban figyelmen kívül hagyja azt a vallási és spirituális világképet, amelyben ezek az emberek éltek.
Háborúra készültek, majd béke lett
Ciu a Kr. e. 7. században, a kínai történelem egyik legviharosabb korszakában, az úgynevezett Tavasz és ősz korszakában élt. Ekkor a Csou-dinasztia számos állama folyamatos hatalmi harcokat vívott egymással. A Zeng állam egyik legnagyobb ellenfele Csu volt. A kutatók szerint Ciu ekkor rendelte meg a különleges bronzharangokat, amelyek:
- sárkánymotívumokkal voltak díszítve,
- kvarckő-berakásokkal készültek,
- felirataik őseit dicsőítették,
- és természetfeletti védelmet voltak hivatottak biztosítani a Zeng állam számára.
A történelmi események azonban váratlan fordulatot vettek. Ciu végül feleségül vette Csu királyának húgát, így a két állam között béke született. Ezzel együtt azok a harangok, amelyek korábban az ellenség elleni spirituális védelmet szolgálták, elveszítették eredeti szerepüket.
Miért törték szét a harangokat?
Amikor Ciu meghalt, családja nem egyszerűen mellé helyezte a bronzharangokat. A kutatás szerint a faállványokat eltávolították, a harangokat szétszórták a sírban, vagyis működésképtelenné tették őket. Ennek oka az lehetett, hogy a korabeli hit szerint a harangok csak akkor rendelkeztek természetfeletti erővel, ha megfelelő sorrendben, állványra függesztve szólaltak meg. A szétszereléssel megszűnt ez a képesség. A kutatók ezt a folyamatot rituális „deaktiválásnak”, vagyis szándékos hatástalanításnak nevezik – írja a The Debrief.
Új harangok a túlvilágra
A sírban ugyanakkor egy második bronzharang-készletet is találtak. Ezek kisebbek voltak, egyszerűbb kivitelben készültek, rendezetten egymásra helyezték őket délkelet felé, felirataik pedig már nem földi konfliktusokra, hanem a túlvilági életre utaltak. Emiatt valószínű, hogy Ciu még életében új harangkészletet készíttetett, amely már kizárólag a halál utáni létezést szolgálta.
A sír érintetlen maradt
A régészek szerint a sírt nem fosztották ki, ami különösen fontos bizonyíték. Ha sírrablók jártak volna benne, a bronztárgyak valószínűleg eltűntek volna. Ehelyett minden a helyén maradt, csupán a harangok voltak szétszedve és szétszórva. Ez erősen alátámasztja azt az elképzelést, hogy a „hatástalanítás” már a temetés során történt.
Csinglong Ce következő célja Zeng állam egyik egykori bronzműves központjának feltárása. A kutató szerint ma még meglepően keveset tudunk arról, miként készítették ezeket a különleges harangokat, pedig gyártásuk megértése közelebb vihet az ókori kínaiak világképének és vallási elképzeléseinek megismeréséhez.
A kutatás eredményeit Csinglong Ce, a University College London (UCL) Régészeti Intézetének doktorandusza publikálta a Cambridge Archaeological Journal folyóiratban.
Ha lemaradtál volna: Elveszett ókori város bukkant elő az egyiptomi sivatagból: templom, aranypénzek és titokzatos feliratok kerültek elő – fotók
