A Duna tartósan alacsony vízszintje már nem csupán szokatlan nyári látvány. Az utasszolgáltatások és a nemzetközi folyami hajóutak már most is akadoznak, miközben az elhúzódó aszály Budapest ivóvízrendszerének ellenálló képességét is aggasztja. A fővároson túl az ökológiai következmények egyre súlyosabbak, mivel Magyarország tavai, patakjai és folyói tovább zsugorodnak.

Hetekig tartó hőség és korlátozott csapadék után a Duna rendkívül alacsony szintre süllyedt Közép- és Kelet-Európa több országában. Budapesten a folyó nemrég megközelítette a 2018-ban regisztrált történelmi minimumot, feltárva homokpadokat, sziklákat és a meder olyan részeit, amelyek normálisan a víz alatt rejtőznek.

A legfrissebb adatok szerint, amelyeket a magyar Hidrológiai Információs Szolgálat tett közzé, a Duna vízszintje 70 centiméter volt Budapesten július 20-án reggel. Az előrejelzés szerint a szint július 26-ára ismét körülbelül 55 centiméterre csökkenhet. Ez az érték nem a folyó tényleges mélységét jelenti: egy rögzített referencia ponthoz viszonyítva mérik a vízmércén.

A helyzet még súlyosabb a folyó alsóbb szakaszain. A Portfolio jelentése szerint a Duna vízhozama a romániai belépési pontjánál a hétvégén mindössze 1700 köbméter/másodpercre csökkent. A szokásos júliusi átlag körülbelül 4700 köbméter/másodperc.

A román hatóságok korlátozásokat vezettek be az ország délkeleti részén az agrárvízhasználatra, és szabályozták a tározókból történő vízkibocsátást, hogy megőrizzék a minimális vízszintet, amely szükséges az állami tulajdonú Nuclearelectrica által üzemeltetett két reaktor hűtéséhez. A román–bolgár határ egyes részein a kompok közlekedését felfüggesztették, míg a gabonaszállító uszályoknak várakozniuk kellett a feltárt homokpadok és a nem megfelelő hajózható mélység miatt.

A Duna turizmusa már érzi a hatást

A következmények különösen jól láthatók a folyami turizmusban. A Portfolio és az iparági kiadvány, a Turizmus.com jelentései szerint több nemzetközi szállodahajó nem tudta folytatni útját Budapestről és Mohácsról, míg mások a kikötőkben várakoznak a körülmények javulására.

A júliusi foglalások állítólag 18 százalékkal csökkentek, és több városnéző szolgáltatást is fel kellett függeszteni Budapesttől északra. Az Avalon Waterways nemzetközi üzemeltetőnek is le kellett mondania néhány Duna és Rajna körüli hajóutat a kedvezőtlen vízviszonyok miatt.

A MAHART-PassNave ideiglenes menetrendváltozásokat vezetett be. A vállalat hivatalos utasinformációi szerint a Budapest–Szentendre–Visegrád útvonalon közlekedő hajók nem tudnak megállni Szentendrén és Leányfalun az alacsony vízszint miatt. Néhány Budapest–Szentendre indulást is csökkentettek.

A nemzetközi folyami hajózási szegmens gazdaságilag fontos Magyarország számára. A MAHART-PassNave vezérigazgatója, Somodi László a Reutersnek elmondta, hogy a nemzetközi folyami hajók évente körülbelül 600 000 utast szállítanak, és a magyar utasszállítási iparág legértékesebb részévé váltak.

Miért fontos ez?

A folyami hajóutak összekötik Budapestet olyan célpontokkal, mint Bécs, Pozsony, Passau és az Alsó-Duna. Amikor a hajók nem tudják elérni Budapestet, vagy az utasokat busszal kell szállítani, a zavar nemcsak a hajózási vállalatokat érinti.

Szállodák, éttermek, idegenvezetők, buszüzemeltetők, kikötők és turisztikai látványosságok mind függnek a hajóutazók által generált költésektől. Az ismétlődő lemondások Budapest pozícióját is károsíthatják, mint az egyik fő célpont az európai folyami hajóútvonalakon.

A probléma nem korlátozódik a nemzetközi szállodahajókra. A városnéző hajóutak Budapest turisztikai kínálatának lényeges részét képezik, míg a menetrend szerinti hajók fontos szezonális kapcsolatot biztosítanak a főváros, Szentendre, Visegrád és más települések között a Dunakanyarban.

Befolyásolhatja-e Budapest ivóvízellátását?

Budapest nem egyszerűen kezeletlen vizet pumpál közvetlenül a Dunából. Ivóvize főként a Szentendrei-szigeten és a Csepel-szigeten található parti szűrésű kutakból származik.

A folyóvíz természetes módon áthalad a meder alatt és mellett található több méter vastag kavics- és homokrétegen. Ez a geológiai réteg természetes szűrőként működik, mielőtt a víz eléri a vízszintes, cső- és sugárirányú gyűjtőkútakat.

A Fővárosi Vízművek 2025 üzleti jelentése szerint Budapest ivóvízellátása teljes mértékben ezekre a parti szűrésű kutakra támaszkodik. A rendszer 756 termelőkútból áll, amelyek névleges kapacitása napi 905 000 köbméter, valamint 78 ivóvíz-tározóból, amelyek összesen 331 000 köbméter tárolására képesek.

A rendszer működése szorosan kapcsolódik a Duna vízszintjéhez. Normál körülmények között a folyó elegendő hidraulikus nyomást biztosít ahhoz, hogy a víz áthaladjon a kavicsrétegen a kutak felé. Amikor a folyó jelentősen csökken, ez a nyomás csökken.

Ennek következtében a magasabban elhelyezkedő gyűjtőkarok hozama csökkenhet. Egy szélsőséges és elhúzódó alacsony vízállású időszakban néhányuk átmenetileg megszűnhet vizet termelni. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy Budapest kifogy az ivóvízből, mivel a hálózat több száz kúttal, jelentős tárolókapacitással és jelentős termelési tartalékokkal rendelkezik. Azonban minél alacsonyabbra süllyed a folyó, és minél tovább tart a helyzet, annál nagyobb az üzemeltetési nyomás a rendszeren.

A különbségtétel fontos: jelenleg nincs jele annak, hogy Budapest városszerte ivóvízhiánnyal szembesülne. Június végén a Fővárosi Vízművek az Mfor-nak azt mondta, hogy nem számít vízhiányra, nyomáscsökkenésre vagy szolgáltatási megszakításra saját szolgáltatási területén.

Mindazonáltal az elhúzódó aszály, a rendkívül magas fogyasztás és a csökkenő kúthozamok csökkenthetik a rendszer biztonsági tartalékát, különösen, ha több kedvezőtlen tényező egyidejűleg jelentkezik.

Miért fontos ez?

Több mint kétmillió ember függ közvetlenül vagy közvetve a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget körüli ivóvízbázisoktól. A kutak és védett területeik ezért hivatalosan kritikus nemzeti infrastruktúraként vannak besorolva.

A közvetlen kérdés nem az, hogy Budapest csapjai hirtelen kiszáradnak-e, hanem hogy a rendszer mennyire marad ellenálló, ha a rendkívül alacsony Duna-szintek gyakoribbá válnak, hosszabb ideig tartanak, és egybeesnek a nyári fogyasztási csúcsokkal.

A Budapest tágabb agglomerációjában rögzített vízhiányok megmutatják, milyen gyorsan kerülhetnek nyomás alá a helyi hálózatok. Június végén átmeneti hiányokat jelentettek Solymár, Üröm és Pomáz egyes részein, míg Szada körülbelül két napig normál ivóvíz-szolgáltatás nélkül maradt, miután hálózata túlterheltté vált. Ezek az esetek elsősorban a rendkívül magas kereslethez és a korlátozott elosztókapacitáshoz kapcsolódtak, nem pedig Budapest vízbázisának meghibásodásához, de megmutatják a külvárosi rendszerek sebezhetőségét az elhúzódó hőhullámok során.

A Dráva is történelmi mélyponthoz közelít

A Duna nem Magyarország egyetlen jelentős folyója, amelyet az aszály sújt. Egy külön SONLINE jelentés szerint a Dráva közel került valaha mért legalacsonyabb szintjéhez mind a magyar, mind a horvát szakaszokon.

Barcson a vízmérce mínusz 164 centiméterre süllyedt, mindössze kilenc centiméterrel a történelmi minimum fölé. A vízhozamot körülbelül 191 köbméter/másodperc értéken mérték. A folyó olyan sekély lett a barcsi híd alatt, hogy a feltárt részeken gyalogosan is át lehetett kelni.

Másodfokú vízhiány-készültségi szintet vezettek be a Dráva mentén. A vízgazdálkodási szakemberek folyamatosan üzemeltetik az Ős-Dráva ökológiai vízpótló rendszert, hogy vizet tartsanak vissza a csatornákban és tározókban, és megvédjék a környező tájat.

Tavak, patakok és vizes élőhelyek tűnnek el

A szélesebb ökológiai kép ugyanolyan aggasztó. Magyarország több részén kis patakok és tavak kiszáradtak, míg a Velencei-tó vízszintje nemrég negatív rekordra, 41 centiméterre süllyedt, körülbelül egy méterrel a szokásos szint alá.

A Balaton átlagos vízszintjét 64 centiméterre jelentették, ami miatt a Kékszalag vitorlásverseny tervezett útvonalát rövidíteni kellett. Az alacsony folyószintek a mellékágakat és vizes élőhelyeket is leválasztják a főcsatornáról, veszélyeztetve a halak ívóhelyeit, a vízi szervezeteket és a vízimadarak által használt táplálkozási területeket.

A károk túlmutatnak a víz közvetlen közelében lévő élőhelyeken. A folyószintek csökkenése hozzájárulhat a talajvízszintek csökkenéséhez, a talajok kiszáradásához, mezőgazdasági veszteségekhez és a vizes élőhelyekhez és időszakosan elárasztott területekhez kötődő növényzet eltűnéséhez.

Történelmi alacsony vízszinttől egy újabb árvízig?

A jelenlegi aszály nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az év későbbi részében áradás következzen be. Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor figyelmeztetett, hogy az éghajlatváltozás növeli a hidrológiai szélsőségek gyakoriságát.

A Világgazdaság beszámolója szerint Bardóczi azt állította, hogy a szokatlanul meleg Földközi-tenger fölött felhalmozódott nedvesség később heves csapadékot okozhat az Alpok felett. Az atmoszférikus viszonyoktól függően ez ősszel érintheti a Duna vízgyűjtő területét.

Ezt nem szabad hivatalos árvíz-előrejelzésként értelmezni. Bardóczi központi figyelmeztetése az volt, hogy egy történelmi alacsony vízállású időszakot most viszonylag gyorsan követhet egy nagyobb árvíz, ami a hosszú távú vízvisszatartást, a mellékágak rehabilitációját és az éghajlatálló folyógazdálkodást egyre fontosabbá teszi.

Magyarország tehát ugyanazon probléma két oldalával szembesül: túl kevés víz egyre hosszabb időszakokra, amelyet hirtelen és pusztító többlet követhet. A turizmus zavarai már láthatóak, míg az ivóvízbiztonság, a mezőgazdaság és a természetes ökoszisztémák potenciális következményei attól függnek, meddig tart a jelenlegi aszály.