Donald Trump friss rendeletével ismét alapjaiban nyúlna hozzá az amerikai gyerekek oltási rendszeréhez: széthúzná az oltásokat, lehetőség szerint külön orvosi alkalmakra tenné őket, és még a kanyaró, mumpsz és rubeola ellen évtizedek óta alkalmazott kombinált MMR-vakcinát is három külön oltásra bontaná. De valóban kisebb terhelést jelent egy csecsemő szervezetének, ha nem egyszerre kap több betegség ellen védelmet? És egyáltalán: túl lehet terhelni oltásokkal egy kisbaba immunrendszerét? Goda Gábor okleveles vegyészmérnök szerint az egyik leggyakoribb szülői félelem mögött az immunrendszer működésének alapvető félreértése áll.

Újabb nagy fordulat kezdődhet az Egyesült Államok gyermekkori oltási gyakorlatában. Donald Trump augusztus 10-én olyan végrehajtási rendeletet írt alá, amely a gyerekkori vakcinák külön alkalmakon történő beadását szorgalmazza, ahol ez lehetséges. A rendelet a kanyaró, mumpsz és rubeola ellen alkalmazott MMR-vakcinát is három külön oltásra bontaná, amelyeket külön időpontokban kapnának meg a gyerekek.

Ez önmagában nem jelenti azt, hogy az amerikai gyerekek oltási rendje egyik napról a másikra megváltozik. Az iskolai oltási követelményekről az Egyesült Államokban alapvetően az egyes államok döntenek, és az MMR három különálló komponense jelenleg nem is érhető el az amerikai piacon.

A döntés mégis újra reflektorfénybe helyezett egy olyan dilemmát, amely Amerikától függetlenül rengeteg kisgyerekes szülőben felmerül: nem lenne jobb egy apró szervezetnek, ha egyszerre kevesebb oltást kapna?

A kérdés első hallásra logikusnak tűnhet. Ha egy oltás megdolgoztatja az immunrendszert, akkor több oltás egyszerre nyilván még nagyobb terhelést jelent – gondolhatnánk. Csakhogy az immunrendszer nem így működik.

„Az immunrendszer nem egy akkumulátor”

„Biológiai értelemben az immunrendszer nem egy akkumulátor, amelynek van száz egységnyi töltése, és minden oltás lemerít belőle tízet. Inkább egy folyamatosan működő, párhuzamos feldolgozásra képes felismerő- és gyártórendszer” – magyarázza Goda Gábor okleveles vegyészmérnök, a Synbiotic Laboratory alapítója és kutatás-fejlesztési vezetője, valamint a Draconic Technology gyártásvezető vegyészmérnöke.

Egy kisbaba immunrendszere valóban nem ugyanolyan érett, mint egy felnőtté. Ez azonban nem jelenti azt, hogy működésképtelen vagy védtelen lenne. Sőt! A tanulás gyakorlatilag a megszületés pillanatában elkezdődik. A baba már a szülés során, majd az első levegővétellel, érintésekkel és táplálással baktériumok, vírusok és idegen fehérjék hatalmas tömegével találkozik. Immunrendszerének folyamatosan fel kell ismernie és kezelnie kell ezeket.

„Ha erre nem lenne képes, a gyermek a születés utáni első napokat sem tudná átvészelni” – mondja a szakember. Az anyától kapott ellenanyagok az első hónapokban átmeneti védelmet biztosítanak, miközben a baba saját immunrendszere is folyamatosan fejlődik. Az oltás pedig tulajdonképpen ezt a tanulási folyamatot irányítja célzottan.

Olyan, mintha előre megmutatnánk az ellenfelet

Az oltásban az immunrendszer – az oltás típusától függően – találkozhat gyengített vagy elölt kórokozóval, illetve annak csupán egy jellegzetes részletével.

Goda Gábor ezt egyfajta ujjlenyomathoz hasonlítja. A szervezetnek nem kell átesnie magán a veszélyes betegségen ahhoz, hogy megtanulja felismerni az ellenfelet. Az immunrendszer ellenanyagokat és memóriasejteket hoz létre, amelyek később is őrzik a kórokozó „személyleírását”. Amikor pedig valóban megérkezik a fertőzés, a szervezetnek már nem kell mindent a nulláról felépítenie.

„Az oltás tulajdonképpen egy előre megszerzett immunológiai tapasztalat. Úgy tanítja meg a szervezetet egy potenciálisan veszélyes harcra, hogy közben nem kell valóban végigvívnia azt” – fogalmaz Goda Gábor. És éppen ezért félrevezető szerinte az az elképzelés is, hogy a több oltás egyszerűen összeadódó terhelést jelent.

Ha lemaradtál – Magyar áttörés a rákkutatásban: az ELTE kutatói találtak egy „kapcsolót”, amely megállíthatja a daganatok növekedését

Nem az oltások számát kell nézni

Sok szülőt különösen az aggaszt, amikor egy csecsemő egyetlen alkalommal több betegség ellen is védelmet kap. Goda Gábor szerint immunológiai szempontból azonban nem pusztán az oltások darabszámát érdemes nézni, hanem a bennük lévő antigéneket, vagyis azokat a kórokozórészleteket, amelyeket az immunrendszer megtanul felismerni.

„Ez a terhelés eltörpül ahhoz képest, amivel a baba immunrendszere naponta találkozik a bőrén, a levegőben, az anyatejben, a tápszerben vagy egyszerűen akkor, amikor a kezét a szájába veszi. Vagy a lábát. Vagy bármit” – teszi hozzá.

Az immunrendszer egyszerre rengeteg különböző idegen molekulát képes érzékelni és az ezekre adott válaszokat párhuzamosan működtetni.

Valódi problémáról például bizonyos súlyos immunhiányos állapotok esetén beszélhetünk. Ilyenkor egyes élő, gyengített kórokozót tartalmazó vakcinák valóban nem adhatók. De ennek oka sem az, hogy „túl sok” oltás érné a szervezetet, hanem az, hogy az immunrendszer adott működészavara miatt még a legyengített kórokozót sem biztos, hogy megfelelően tudná kontrollálni.

Akkor miért ne húzzuk szét őket?

Trump friss amerikai rendelete éppen ezen a ponton tesz fel egy érdekes kérdést. Ha technikailag megoldható, miért ne adnánk külön időpontban az oltásokat? Goda Gábor szerint azért, mert egészséges gyermekek esetében jelenleg nincs igazolt immunológiai előnye annak, hogy az oltásokat a javasolt programhoz képest széthúzzuk.

„A kombinált oltás biológiailag nem nagyobb „immunterhelés”: ugyanazon a találkozáson belül több antigént mutat be, miközben kevesebb szúrással és rövidebb védtelen időszakkal jár. Az oltások széthúzásának egészséges gyermekeknél nincs igazolt immunológiai előnye, ellenben meghosszabbítja azt az időt, amikor a gyermek még elkaphatja az adott fertőzést”– mondja.

Vagyis a kevesebb egyszerre nem feltétlenül jelent kisebb biológiai terhelést. Viszont jelenthet több orvosi látogatást, több szúrást, és hosszabb időt, amíg a gyermek még nem rendelkezik a teljes védelemmel.

Ezt is olvasd el: Kínoz a hajhullás? Tudósok végre megtalálhatták a megoldást!

De akkor miért reagál két gyerek teljesen másképp?

Az oltások körüli bizonytalanságot az is táplálhatja, hogy ugyanarra az oltásra két hasonló korú, egészséges gyermek egészen eltérően reagálhat. Az egyik szinte észre sem veszi. A másik belázasodik, nyűgös vagy bágyadt lesz. Ez teljesen valós különbség.

A reakciót befolyásolhatja a genetikai háttér, az immunsejtek aktuális állapota, a korábbi fertőzések és oltások, az anyától kapott ellenanyagok mennyisége, a tápláltság vagy akár az is, hogy a gyermek éppen egy még tünetmentes, lappangó fertőzéssel küzd.

A láz, bágyadtság vagy nyűgösség az immunválasz kísérője lehet. De egy fontos következtetést nem szabad levonni belőle.

„A láz intenzitása nem az immunitás mérőműszere” – figyelmeztet Goda Gábor.

Vagyis attól, hogy az egyik gyerek magasabb lázzal reagál, még nem biztos, hogy „jobban működött” nála az oltás. És az sem jelenti a vakcina hatástalanságát, ha egy másik gyermeknél semmilyen látványos reakció nem jelentkezik.

Tényleg minden gyereknek ugyanaz kell?

Az amerikai változások mögött egy másik, hosszabb távon talán még érdekesebb kérdés is meghúzódik: valóban ugyanaz az oltási program optimális minden gyermek számára? Goda Gábor szerint bizonyos helyzetekben az egyéni mérlegelésnek már ma is van helye. Számíthat a gyermek egészségi állapota, környezete, fertőzési kockázata, egy ismert immunhiány, krónikus betegség, különleges gyógyszeres kezelés vagy egy korábbi súlyos oltási reakció. A kutatás pedig ennél is tovább menne.

A „vakcinomika” nevű tudományterület azt vizsgálja, hogy genetikai variációk, immunológiai biomarkerek és korábbi immunválaszok alapján megjósolható lesz-e egyszer, hogy egy adott embernek pontosan milyen oltóanyagra, dózisra vagy időzítésre lenne szüksége. Vagyis elképzelhető, hogy egyszer valóban személyre szabottabb lesz az oltás. Csakhogy még nem tartunk ott.

„A legtöbb egészséges gyermeknél jelenleg nincs olyan genetikai vagy laboratóriumi vizsgálat, amely megbízhatóbban határozná meg az optimális oltási rendet, mint a nagy létszámú vizsgálatok alapján kialakított program” – mondja a szakember.

A „nem kötelező” nem azt jelenti, hogy felesleges

A magyar szülők számára mindennek van egy nagyon gyakorlati oldala is. A kötelező oltások mellett ugyanis több olyan vakcina létezik, amelyről maguknak kell dönteniük. Goda Gábor szerint ezt sem érdemes egyszerűen úgy lefordítani, hogy ami kötelező, az fontos, ami pedig ajánlott, az már kevésbé az. Inkább ugyanahhoz a gondolathoz kell visszatérni, ahonnan az egész oltáskérdést érdemes megközelíteni: kockázatot kell mérlegelni. Mekkora az esélye annak, hogy a gyermek találkozik az adott fertőzéssel? És ha találkozik vele, mi történhet?

„Nemcsak azt kell nézni, hogy egy betegség milyen gyakori, hanem azt is, mi történhet abban a ritka esetben, amikor súlyos formában jelentkezik” – hangsúlyozza.

A szakember szerint különösen fontosak azok az oltások, amelyek olyan gyermekkori fertőzésekkel szemben védenek, amelyek agyhártyagyulladást, szepszist, fulladást, bénulást, maradandó szervkárosodást vagy akár halált is okozhatnak. Van ráadásul az oltások sikerének egy furcsa következménye is. Minél ritkábban látunk egy betegséget, annál könnyebb elfelejteni, milyen volt, amikor még rendszeresen megbetegítette a gyerekeket.

„Könnyű veszélytelennek gondolni azt az ellenfelet, amely évtizedek óta nem jött be a ringbe” – fogalmaz Goda Gábor.

Most már nemcsak szakemberként dönt

Goda Gábor számára mindez különösen aktuális: nemrég megszületett a gyermeke. Így az oltásokról már nemcsak kutatóként és vegyészmérnökként gondolkodik. Ugyanazokat a döntéseket kell meghoznia, mint bármely más szülőnek. Azt mondja, számára ezek a döntések meglepően egyértelműek.

„A kötelező oltásokra határozott igen. Az ajánlottak közül az agyhártyagyulladás elleni igen, majd a bárányhimlő elleni is igen” – mondja.

A bárányhimlőnél ráadásul már nemcsak a szakember beszél belőle. Még emlékszik arra, milyen volt gyerekként hallgatni, hogy viszket, de nem vakarhatja, és nyáron kesztyű került a kezére, nehogy elvakarja a kiütéseket.

„Ezt neki már megspórolnám” – teszi hozzá.

Aggódni saját bevallása szerint nem szokott. Az egyéni kitettséget és a fertőzéssel való találkozás esélyét viszont mérlegeli. És amikor elérkezik maga az oltás, a vegyészmérnöki és immunológiai megfontolások néhány másodpercre háttérbe szorulnak. Friss apaként ilyenkor már csak egyetlen célja van:

„Amint megvolt a lyukasztás, minél előbb nevessünk.”