Fél éve még teljesen elképzelhetetlen volt, de mára az a fő kérdés a Fidesznél, hogy megmaradjon-e egyáltalán a párt. De hogy jutottunk idáig?

Nem kell komoly elemzésekbe bocsátkozni ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk a Fidesz-KDNP áprilisi bukásának mértékét: a Tisza 141 mandátumot szerzett, miközben az ellenzékbe szoruló korábbi kormánypártok mindössze 52 képviselői helyet tudtak megtartani. A jobboldali szövetség 2022-höz képest parlamenti helyeinek mintegy 60 százalékát, egyéni körzeteinek pedig közel 90 százalékát elveszítette.

Csakhogy van egy apró bökkenő: a Fidesz egyáltalán nem tűnt el. Listán még mindig 38,6 százalékot szerzett, vagyis majdnem 2,5 millió ember szavazott rá. Csak összehasonlításként: 2014-ben kevesebb szavazattal aratott kétharmados (!) győzelmet. Azt persze véletlenül sem gondolhatjuk, hogy ők mindannyian elkötelezett fideszesek – ahogy a Tisza több mint hárommillió szavazója sem mind elkötelezett tiszás –, de az egyértelmű, hogy van egy komoly, többmilliós tábor, amely inkább a jelenlegi ellenzék felé húz, mint Magyar Péter felé.

Ennyi szavazót pedig valakinek képviselnie kell. A nagy kérdés az, hogy ki is legyen ez a valaki.

Nemcsak a választást, a saját utánpótlását is elveszítheti a Fidesz

A Tisza mindenesetre igyekszik a maga módján megválaszolni a kérdést: a 12 éves képviselői mandátumkorlát valóságos személyi földrengést okozhat a jobboldalon. Az új szabály szerint ugyebár az nem lehet újra országgyűlési képviselő az, aki már legalább 12 évet eltöltött a parlamentben, vagy háromszor képviselővé választották.

A számok pedig egészen brutálisak. A szabály a jelenlegi Fidesz-frakció közel felét érintené, vagyis rengeteg olyan politikust, aki évek, sőt évtizedek óta a párt arcát jelenti. Ez egyszerre jelent vérfrissítést és vérveszteséget. Mert lehet új embereket találni, de vajon lehet-e rövid idő alatt ugyanilyen ismertségű, tapasztalatú és fegyelmezett politikai garnitúrát felépíteni?

Elfáradt a Fidesz márkája?

És talán még ennél is nagyobb probléma maga a brand. Tizenhat év kormányzás után a párt neve egyszerre jelent hatalmat, rutint, de ugyanakkor rengeteg politikai terhet. Ami korábban előny volt, könnyen hátránnyá válhatott.

Új pártot létrehozni azonban papíron sokkal egyszerűbb, mint a valóságban. A Fidesz mögött ott van egy évtizedek alatt kiépített országos szervezet, politikai hálózat és többmilliós szavazótábor. Egy új név viszont nem örökölheti automatikusan mindezt.

A dilemma tehát kegyetlen: hogyan lehet megújítani a Fideszt úgy, hogy közben ne veszítse el azt a tábort, amely még mindig mögötte áll?

És közben egyre több jel utal arra, hogy maga a régi struktúra sem érzi már stabilnak a helyzetét. Júliusban Gulyás Gergely távozott a frakcióvezetői posztról, Szijjártó Péter pedig képviselői mandátumát is visszaadta. A hónap végén már arról szóltak a hírek, hogy a Fidesz-frakció 10–15 százalékát lecserélhetik év végéig.

Aztán jött az újabb atombomba: Lázár János.

A volt miniszter augusztus 20-án bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond országgyűlési mandátumáról. Indoklása különösen beszédes: szerinte a választások óta eltelt időszak alapján a politikai folytonosságnál fontosabbá vált a párt megújulása.

És akkor feltűnt Navracsics Tibor

És miközben a Fidesz egyik ismert politikusa a nemzeti ünnepen távozott a parlamentből, egy másik, Navracsics Tibor éppen ezt a napot használta ki, hogy bejelentse a politika frontvonalába való visszatérést.

Augusztus 20-án ugyanis Ferencz Orsolyával együtt „Polgári Demokraták” néven elindított valamit. Hogy mit, azt egyelőre pontosan nem tudjuk, a bejelentés szerint ugyanis a hangsúly nem egy új párton, hanem a politikai oldalak közötti párbeszéden van. Navracsics szerint a két oldal végletes szembenállása már az ország működőképességét is rontja.

És van itt még egy különösen érdekes részlet: nemcsak nincs szó pártalapításról, de Navracsics arról sem beszélt, hogy kilépne a Fideszből. Egyelőre tehát jelenlegi pártjának keretei közt igyekszik építeni valami újat – de az idősebbek azért emlékezhetnek rajta, hogy Gyurcsány Ferenc is éppen így kezdte, amikor 2010 őszén megalakította az MSZP-n belüli Demokratikus Koalíció Platformot. Aztán mi lett a vége…

Van egyáltalán jó megoldás?

Amiben biztosak lehetünk: a régi Fidesz elfáradt, az új Fidesz pedig még nem született meg. A régi brandtől szép lassan elfordulhatnak azok is, akik áprilisban még kitartottak, egy teljesen új jobboldali pártot viszont óriási – talán lehetetlen – feladat lenne elfogadtatni a több mint kétmilliós táborral.

A következő hónapok ezért nem egyszerűen a Fidesz ellenzéki politizálásáról szólhatnak. Hanem arról, hogy egyáltalán Fidesz néven folytatódjon-e a történet, vagy egy új név alatt kell majd keresni azt a politikai közösséget, amely több mint másfél évtizedig egyeduralkodó volt Magyarországon.