Gyorsan a szakpolitikai döntések szintjére kerül az a terv, amely szerint az Európai Unióban jogszerű tartózkodási joggal nem rendelkező migránsokat az unión kívüli „visszatérési központokba” küldenék. Lehetséges célországként Ruanda is felmerült, ami Magyarország számára különösen érdekes kérdést vet fel: támogatná-e Magyar Péter miniszterelnök új kormánya ezt a megoldást Európa migrációs válságára? Budapest egyelőre nem állt ki a ruandai javaslat mellett, de az elmúlt időszak nyilatkozatai alapján nyitott lehet az elképzelésre.
A ruandai visszatérés ügye Európa migrációs válságának középpontjába került
Németország, Ausztria, Dánia, Görögország és Hollandia együtt dolgozik az Európai Unión kívüli visszatérési központok létrehozásán. Az öt ország képviselői nemrég Ruandába utaztak, ahol tárgyalások folynak arról, hogy az ország befogadhatná-e azokat, akiknek el kell hagyniuk az EU területét.
Az Euractiv szerint az egyik szóba kerülő helyszín a Gashora Transit Centre, nagyjából 60 kilométerre Kigalitól. A létesítményben korábban Líbiából evakuált migránsokat helyeztek el, amíg hosszabb távú megoldást kerestek számukra. Ruanda megerősítette, hogy előzetes tárgyalásokat folytat európai kormányokkal.
A kezdeményezés gyorsan halad előre. Az öt kormány célja, hogy 2027-re létrejöjjön az első visszatérési központokra épülő rendszer, a lehetséges partnerországok között pedig Ruanda és Uganda is szerepel. Dánia jelezte, hogy reményei szerint az átszállítások már a jövő év végéig megkezdődhetnek.
A javaslatot az uniós migrációs politika átalakulása tette lehetővé. Az Európai Parlament júniusban új visszatérési szabályokat fogadott el, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok megállapodásokat kössenek nem uniós országokkal, és oda szállítsák azokat, akikkel szemben visszatérési határozat született. A kísérő nélküli kiskorúak nem tartoznak a rendszer hatálya alá, a partnerországoknak pedig tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi normákat és a visszaküldés tilalmának elvét, amely megakadályozza, hogy bárkit olyan helyre küldjenek, ahol üldöztetés vagy súlyos sérelem fenyegeti.
Fontos különbség, hogy ez nem azonos a vitatott brit ruandai programmal, amelyet 2024-ben feladtak. A formálódó uniós modell elsősorban azokra vonatkozna, akikről már megállapították, hogy nincs joguk az EU-ban maradni, nem pedig egyszerűen a menedékkérelmek külföldre szervezéséről szólna.
Ennek ellenére jelentős jogi és humanitárius kérdések maradtak nyitva. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint visszatérési központokat csak akkor szabadna alkalmazni, ha az érintett teljes körű és tisztességes menekültügyi eljáráson esett át, és észszerű időn belül nem lehet közvetlenül visszaküldeni a származási országába. Az Európa Tanács szigorú, független ellenőrzést és jogilag kikényszeríthető emberi jogi garanciákat is sürgetett.
Ha tegnap lemaradt róla: A Magyarországon tanuló külföldi hallgatók Orbánék következő célpontjai? Hatalmas pofonba szaladt az influenszer
Nagy-Britannia már megpróbálta Ruandával – és kudarcot vallott. Európa új terve azonban más
Adja magát a kérdés: Európa most egy már megbukott kísérletet ismétel meg?
Nagy-Britannia 2022-ben állapodott meg vitatott ruandai programjáról. A terv szerint bizonyos, szabálytalanul az Egyesült Királyságba érkezett embereket Ruandába telepítettek volna át, ahol elbírálták volna a menedékkérelmüket. A gyakorlatban azonban a program soha nem indult el a tervezett léptékben.
2023 novemberében az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a program akkori formájában jogellenes, mert fennállt a veszélye annak, hogy a Ruandába küldött menedékkérőket végül olyan országokba toloncolják vissza, ahol üldöztetés vagy embertelen bánásmód fenyegeti őket. A konzervatív kormány ezután új szerződést kötött Kigalival, és törvényt fogadott el arról, hogy Ruanda biztonságos ország, a tervezett kitoloncolási járatok azonban a kormányváltás előtt így sem indultak el.
A brit belügyminisztérium adatai szerint a program több mint két éve alatt mindössze négyen utaztak önként Ruandába, kényszerrel pedig egyetlen menedékkérőt sem telepítettek át a rendszerben. A munkáspárti kormány 2024 júliusi hivatalba lépése után megszüntette a programot.
A most formálódó európai javaslat azonban egy lényeges ponton eltér ettől. A brit rendszer nagyrészt azokra épült, akiknek a menedékkérelmét nem az Egyesült Királyságban, hanem Ruandában bírálták volna el. Az uniós visszatérési központok koncepciója elsősorban azokra vonatkozna, akik már visszatérési határozatot kaptak, vagyis jogilag már nem maradhatnak az Európai Unióban.
Ez a különbség politikailag és jogilag is könnyebben védhetővé teheti az európai modellt. Nem magát a menekültügyi eljárást szerveznék ki, hanem azok számára jelölnének ki célállomást, akikről az uniós kormányok már döntöttek: távozniuk kell – különösen akkor, ha a közvetlen visszaküldés a származási országba nehézségekbe ütközik.
A brit tapasztalat ugyanakkor figyelmeztetés. Bármilyen, Ruandát vagy más harmadik országot érintő európai rendszer komoly vizsgálat alá kerülhet az emberi jogi biztosítékok, a jogi felelősség és a jogellenes továbbszállítások kockázata miatt.
Magyar Péter kormánya megtartotta Magyarország szigorú migrációs politikáját
Magyarország esetében a kérdés különösen fontos, mert a májusi kormányváltás nem hozta el azt a nagy fordulatot a migrációs politikában, amelyre egyes külföldi megfigyelők számíthattak.
Magyar Péter miniszterelnök ezen a héten azt mondta: bár Orbán Viktor korábbi kormányának egyes intézkedéseiről lehet vitatkozni, Magyarország alapvetően helyesen ítélte meg a migrációt. Külön is kiállt a déli határkerítés és az ország szigorú migrációs szabályai mellett.
Magyar arról is beszélt, hogy nem lehet enyhíteni a magyar menekültügyi szabályokon, és kormánya azt akarja elérni, hogy „egy újabb” irreguláris migráns se lépjen be az országba. Közben Brüsszellel megállapodásra törekszik, nem pedig egy újabb elhúzódó konfliktusra az uniós migrációs szabályok miatt.
Ez az álláspont fontos ahhoz, hogy megértsük, Budapest miként viszonyulhat a migrációs válságra adott legújabb javaslathoz.
Pósfai Gábor belügyminiszter az új kormány hivatalba lépése óta többször is kijelentette, hogy Magyarország álláspontja az irreguláris migrációról nem változott. Minisztériuma júliusban azt is közölte, hogy Magyarország szorosan figyeli Olaszország vitatott albániai megállapodásának gyakorlati tapasztalatait – ez is kísérlet arra, hogy a migráció bizonyos elemeit a szokásos uniós területen kívül kezeljék.
Amikor augusztusban ismét nőtt a migrációs nyomás az EU külső határán, a magyar kormány kifejezetten olyan „innovatív szakpolitikai eszközöket” sürgetett, amelyek túlmutatnak a meglévő megoldásokon. Emellett erősebb külső határvédelmet és a menekültügyi rendszerrel való visszaélések elleni fellépést hangsúlyozott.
Magyarország Ausztriával is tárgyalt a visszatérések támogatásáról; Ausztria egyike annak az öt országnak, amely most a visszatérési központok ügyét szorgalmazza.
Támogathatja Magyarország a ruandai visszatérési központokat?
Ezek az álláspontok együtt reális alapot adnak annak feltételezésére, hogy a Magyar-kormány elvben támogathatná a visszatérési központokat.
Egy ilyen politika több ponton is illeszkedik Budapest jelenlegi megközelítéséhez: az irreguláris belépés megakadályozásához, a szigorú menekültügyi szabályok fenntartásához, az EU külső határainak megerősítéséhez és azok eltávolításának megkönnyítéséhez, akiknek nincs joguk maradni.
Magyar számára politikailag is könnyebben támogatható lehet, mint az EU migrációs és menekültügyi paktumának a tagállamok közötti szolidaritást érintő részei. Teljesen más uniós területen kívülre küldeni azokat, akikkel szemben végleges visszatérési határozat született, mint arra kötelezni Magyarországot, hogy más tagállamból áthelyezett menedékkérőket fogadjon be – ez utóbbit Budapest határozottan elutasította.
Fontos különbség azonban azt mondani, hogy a magyar kormány várhatóan vonzónak találná a koncepciót, és azt állítani, hogy kifejezetten Ruandát támogatja. Magyarország jelenleg nem része az öt ország kezdeményezésének, és sem Magyar, sem Pósfai nem kötelezte el nyilvánosan Budapestet a ruandai tárgyalások mellett.
Mi következik?
A következő hónapok várhatóan világosabb választ adnak. Az öt részt vevő kormány folytatja a tárgyalásokat a lehetséges befogadó országokkal, szeptemberben Münchenben újabb találkozót terveznek, a konkrét megállapodásokat pedig 2026 vége előtt szeretnék elérni.
Magyarország számára sok múlik majd a végleges jogi és pénzügyi konstrukción. Ha a visszatérési központok önkéntes alapon működnek, megfelelnek az uniós és a nemzetközi jognak, és nem kötelezik Magyarországot arra, hogy más tagállamokból migránsokat fogadjon be, a javaslat jól illeszkedne a Magyar-kormány eddig felvázolt migrációs politikájának jelentős részéhez.
Így a magyar támogatás elképzelhető forgatókönyv – de egyelőre nem kormányzati álláspont. A ruandai vita ezért az egyik első nagy próbája lehet annak, mennyit változott valójában Magyarország hozzáállása Európa migrációs válságához Magyar Péter alatt: Brüsszellel szemben talán kevésbé konfrontatív, de a migráció ügyében nem feltétlenül megengedőbb.
Ahogy korábban írtuk, Magyar Péter és 21 uniós vezető közös levélben bírálta Spanyolországot – a schengeni határellenőrzések visszaállítása is felmerült
