Budapestet évtizedeken át Európa egyik legkevésbé patkányos nagyvárosaként tartották számon, és ez nem a szerencsén múlt. A főváros az 1970-es évek elején olyan átfogó irtási programot hajtott végre, amelyet később külföldön is mintaként emlegettek. A siker azonban sosem végleges: a patkány és a házi egér minden ősszel újra közelebb húzódik a lakásokhoz, és az elmúlt években a bejelentések száma is nőtt. Érdemes tehát megnézni, honnan indult a város, és mit tehet ma egy budapesti lakó.

Együttműködésen alapuló tartalom

A magyar módszer: amikor egy főváros hadat üzent a patkányoknak

Az 1960-as évek végén becslések szerint legalább kétmillió patkány élt Budapesten, nagyjából annyi, ahány lakosa volt a városnak. Az ingatlanok közel harmada fertőzött volt, a belső kerületekben gyakorlatilag mindegyik. A rágcsálók évente mintegy húszezer tonna élelmiszert fogyasztottak vagy tettek tönkre, a kárt az akkori értéken több száz millió forintra becsülték.

A fordulatot az 1971-ben indult nagy budapesti patkánymentesítés hozta, amelyet a bábolnai fertőtlenítő állomás, a későbbi Bábolna Bio szakemberei vezettek. A program 1972 decemberére zárult le, és egy akkoriban újszerű elven alapult: a felszíni épületeket és a föld alatti csatornahálózatot egyszerre kell kezelni, különben a túlélő állomány az egyik szintről a másikra menekül. A csatornákba ehhez külön, nedvességálló paraffinos csalitömböt fejlesztettek ki.

Az eredmény évtizedekre meghatározta a város képét. A fertőzöttség olyan alacsony szintre csökkent, hogy a szakmai becslések szerint nagyjából száz lakosra jutott egy patkány. Sok budapesti ma már csak nagyszülei történeteiből ismeri a pincében tanyázó patkányokat, és abból a szokásból, hogy a régi bérházakban a pinceablakokat sűrű vasháló fedte.

Miért nem tűnik el soha végleg?

A patkánymentesség nem egyszeri állapot, hanem folyamatos munka eredménye. Ezt a fővárosnak a saját bőrén kellett megtapasztalnia: amikor 2018 nyarán közel öt évtized után új szolgáltató vette át a városi irtást, az átállás hónapjaiban a lakossági bejelentések száma látványosan megugrott. 2023-ban a feladat visszakerült a korábbi céghez, 2025 nyarától pedig a Budapesti Közművek végzi saját szakembereivel.

A rágcsálók visszaszorítását ma több tényező nehezíti:

  1. Az időjárás. 2025 júniusában közel 1800 patkányészlelést regisztráltak, ami jóval meghaladta a korábbi nyarak átlagát, és ebben a rendkívül meleg, száraz időszak is szerepet játszott.
  2. Az építkezések. A közműcserék és a bontások megbolygatják a földalatti járatokat, a kiszorult állomány új búvóhelyet keres a környező házakban.
  3. A hulladék. A nyitva hagyott kukák, a kidobott ételmaradék és a galamboknak szórt kenyér biztos táplálékforrást jelent.
  4. A csatornahálózat. A több ezer kilométeres hálózat ideális élőhely, ahonnan a patkány a lefolyókon és a sérült csöveken át jut fel az épületekbe.

Ősszel beköltöznek

Októbertől a hőmérséklet csökkenésével a rágcsálók a kertekből, a parkokból és a csatornákból a fűtött épületek felé húzódnak. A pincék, a szemétkamrák, a lépcsőházi aknák és a családi házak padlásai ilyenkor ideális telelőhelyet kínálnak, ezért a lakossági panaszok jelentős része az őszi és a téli hónapokra esik.

Az árulkodó jelek többnyire előbb mutatkoznak, mint maga az állat:

  1. Ürülék. A patkányé másfél, két centiméteres, az egéré rizsszemnyi.
  2. Rágásnyomok. Kábeleken, műanyag csöveken, élelmiszeres zacskókon és a fa ajtók alsó élén.
  3. Zaj. Éjszakai kaparászás a falban, az álmennyezet fölött vagy a padláson.
  4. Zsíros csíkok. Sötét elszíneződés a fal tövében, ahol az állat rendszeresen közlekedik.

A közterületen vagy a ház környékén látott patkányt érdemes bejelenteni a fővárosi patkánymentesítést végző szolgáltatónak. Ha azonban a rágcsáló már a lakásban, a falszerkezetben vagy egy üzlet raktárában telepedett meg, gyors helyszíni felmérésre és célzott beavatkozásra van szükség. A szakszerű patkányirtás Budapesten ilyenkor a behatolási pontok felderítésével kezdődik, mert amíg a rés nyitva marad, újabb állatok követik a régieket.

A házi egér más eset. Kisebb, ügyesebb, és jóval kevésbé óvatos, egy lakásban néhány hét alatt népes családot alapíthat. A városi patkányirtási program rá nem terjed ki, a házi egér elleni védekezésről a lakónak vagy a ház üzemeltetőjének kell gondoskodnia.

Mit tehet a lakó és a lakóközösség?

Az ötven évvel ezelőtti bérházi vasháló ma is jó példa: a leghatékonyabb védekezés az, ha a rágcsáló be sem jut. Az egérnek egy ceruzavastagságú rés is elég, a patkánynak egy hüvelykujjnyi.

  1. A pinceablakokat és a szellőzőnyílásokat fedje sűrű fémháló.
  2. Az ajtók alját zárja le kefés vagy gumis küszöbprofil.
  3. A csövek falba lépésénél lévő réseket töltse ki fémgyapottal és tömítőanyaggal.
  4. A kukák fedele mindig legyen lezárva, a komposzt ne kapjon főtt ételmaradékot.
  5. A pincében és a kamrában az élelmiszert, a madáreleséget és a háziállat tápját zárt dobozban tárolja.
  6. A társasház egyszerre kezeltesse a közös területeket, mert egy kezeletlen pince hónapok alatt újratölti a környező lakásokat.

Budapest története azt mutatja, hogy a rágcsálók ellen nem egyetlen akció, hanem a következetes, összehangolt munka hoz tartós eredményt. Ez a tanulság egy lépcsőház vagy egy családi ház szintjén ugyanúgy érvényes, mint egy egész főváros esetében.

Jogi nyilatkozat: a szponzorált cikk(ek) szerzője(i) kizárólagosan felelős(ek) a kifejtett véleményekért vagy ajánlatokért. Ezek a vélemények nem feltétlenül tükrözik a Helló Magyar hivatalos álláspontját, és a szerkesztőség nem vállal felelősséget azok valóságtartalmáért.