Pedig alapvetően nehéz megmagyarázni 70 ezer embernek (és azoknak, akik ők tovább mondták, illetve leszármazottaiknak, valamint a hinni akaróknak), hogy 1917-ben a portugáliai Fátimában egyáltalán nem csodát láttak, hanem valami nagyon is földi és emberi jelenségnek lehettek részesei. Tudósok egy csoportja mégis megpróbálta.
Mi is történt pontosan Fátimában?
1917-ben három gyermeknek Lúcia dos Santosnak, Jacinta és Francisco Martonak jelent meg a Szűzanya Fátimában birkalegeltetésből hazafelé tartva. A hármasnak megígérte, hogy minden hónap 13. napján vissza fog térni hat hónapon keresztül.
A hírnek lába kelt, érkeztek a turisták. Ám Mária csak Luciának jelent meg, de megígérte, hogy utoljára, október 13-án csodát fog tenni, írja az iflscience.com.
Hát persze, hogy több mint 70 ezer ember érkezett a kisvárosba, hogy csodát lássanak. És ahogy felnéztek a Napra, tényleg ez történt. Több beszámoló szerint is a Nap megváltoztatta helyét az égbolton, megfordult tengelye körül és színes fénynyalábokat produkált.
José Maria de Almeida Garrett, egy résztvevő tudós úgy írta le az eseményt, hogy hirtelen ametiszt, majd aranyszínűvé váltott a földön. Az embereket mindeközben csúnyának, taszítónak látta, mintha mindenki sárgaságban szenvedne. Még a saját kezét is sárgának látta. A tudós azt is hozzátette, hogy mindeközben lelkileg kiegyensúlyozott és nyugodt volt, de nem tudja megmagyarázni a jelenséget.
Melléknap vagy valami teljesen más a Szűzanya megjelenése mögött?
Akkoriban semmilyen különleges égi változás nem történt, így mindenképp helyi jelenségről beszélhetünk.
A lengyel lodzi műszaki egyetem tanára, Artur Wirowski szerint a melléknap jelenségéről lehetett szó. Ez egy, a halojelenségek körébe tartozó légköri fénytünemény, amely a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. A lényeg, hogy a fény a légkörben lévő hatszögletű jégkristályokon megtörik. Íme egy videó a jelenségről Svédországból:
A szemtanúk beszámolói viszont nem teljesen adják vissza e könnyen leírható jelenséget. Ráadásul fotó sincs miközben voltak kint fotósok (ergo valakinek eszébe juthatott volna lencsevégre kapni e jól detektálható eseményt, de csak a fölfelé révedő az embereket fényképezték – ld nyitóképünket). Valami másról lehetett tehát szó.
A tudósok most sokkal egyszerűbbre gondolnak: a solaris retinopathiara. Ez a fotoreceptorok és a retina pigmentepitheliumának ultraibolya (UV) fény okozta fotokémiai és termikus károsodása.
Az történhetett, hogy túl sokáig bámult a Napba a sokaság, ez pedig párosult némi hisztériával. Mások is leírták ezt, főként hívők, akik valamiért túl sokáig néztek a Napba. Ennek a tünetei megegyeznek a szemtanúk által leírtakkal: furcsa Napmozgás és a környezet színváltozása.
Vallás témájú cikkeinket ITT találod. Kettőt azért ajánlunk:
itt tudod támogatni az oldalunkat
