Dél-Amerika „csillagász papjai” a galaxisunkhoz igazodó óriási struktúrákat építettek
Jóval azelőtt, hogy Lima mesterséges fényei megfosztották a csillagokat a közép-perui partok fölötti ragyogásuktól, a Tejút olyan fényességgel ragyogott, hogy a régió spanyolok előtti lakói köré építették kozmológiájukat.
Történelmi áttekintés
Az ősi andesiek (Andok-hegységbeli kultúrák) a Tejutat a csillagok életet adó folyójának tekintették. A Quechua nyelven „Mayu”-nak (jelentése „csillagok folyója”) nevezett szikrázó ív iránti odaadásuk olyan mértékű volt, hogy ezek az ősi kultúrák ahhoz igazodó hatalmas templomokat építettek. Az új kutatások pedig elkezdték feltárni azt a hihetetlen pontosságot, amellyel ezeket a csillagászati terveket kiszámították.
Egy új tanulmányban a kutatók az El Paraiso nevű lelőhelyen található szertartási elemek tájolását elemezték amely feltehetően i. e. 2400 és 1440 között épült. Az Inka Birodalom felemelkedését mintegy 3000 évvel megelőzően, az ősi helyszín úgy tűnik, tökéletesen illeszkedett számos fontos éves égi eseményhez, köztük a téli és a nyári napfordulóhoz is, írja az iflscience.com.
Az El Paraisóban végzett korábbi munkálatok megmutatták, hogy a főtemplom két karja 34 fokos szögben áll, így pontosan egy vonalban van a Tejút északkeleti szélső pontjával, a napforduló idején közvetlenül napnyugta után. Új tanulmányukban a szerzők két olyan óriási struktúrát azonosítottak – az egyik egy kondor alakú, a másik pedig egy „szörnyetegre” hasonlít -, amelyek mindegyike megfelel ennek az elrendezésnek.
A kutatók szerint ezek az eredmények alátámasztják a Kolumbusz előtti andesi kozmológiára vonatkozó, a „sötét felhők konstellációi” köré összpontosító feltételezéseket. Ezek olyan állatformák, amelyeket az ősi emberek a Tejúton belüli sötét terekben észleltek, és amelyekről úgy gondolták, hogy természetfeletti istenségeket szimbolizálnak.
A tanulmány szerzői a két nagy állatábrázoláson kívül a központi templomot körülvevő kilenc kisebb platformdombot is azonosítottak. A terület közepétől kiindulva egy vonalat húzva ezeken a dombokon keresztül, látható lesz, hogy a legtöbbjük a júniusi vagy a decemberi napforduló napfelkeltéjéhez vagy napnyugtájához igazodik.
A többit pedig feltehetően úgy helyezték el, hogy azok a főbb holdállásokhoz igazodjanak – ezek azt a legdélebbi pontot jelölik, ahol a Hold „felkel” havi ciklusában.
Mit mondanak a kutatók?
Összességében a kutatók 13 olyan együttállást találtak az El Paraisónál, amely egy fokon belül esett valamelyik égi eseményhez. Valamint egy 14. együttállást is azonosítottak, mégpedig 1,5 fokos pontossággal.
E csillagászati együttállások száma és pontossága alapján a szerzők ragaszkodnak ahhoz, hogy „a véletlen lehetősége ebben az esetben teljesen kizárható”.
Ehelyett „a késő előkermikus kozmológiát említik, amely a nap- és holdegyüttállásokból, valamint a természetfeletti állatoknak a sötét felhők csillagképeihez és csillagászati tájolásokhoz való kötődéséből áll”.
„Az együttállások pontossága azt jelenti, hogy a dombok építését csillagász papok irányíthatták” – állapították meg.
A tanulmány a Latin American Antiquity című folyóiratban jelent meg.
Ez is érdekelhet:
- Hátborzongató titkok derültek ki a feláldozott inka gyerekekről – Olvass tovább ITT
- Inka kőfejtőt és úthálózatot fedeztek fel régészek – Részletek ITT
Source: https://www.iflscience.com/pre-incan-astronomer-priests-built-giant-structures-aligned-to-the-milky-way-71972
