A keresztes háborúk legsötétebb időszakában a keresztények is kannibálok voltak?

A keresztes háborúk hősiessége és vallásos buzgalma évszázadokon át inspirálta a történetírókat és művészeket, azonban ezek a történetek nem csupán dicsőségről és hitről szólnak: a forrásokban meglepő, sőt sokkoló részletek is felbukkannak, például a kannibalizmus vádja. Vajon tényleg előfordult, hogy keresztény harcosok emberhúst fogyasztottak a Szentföldön? És ha igen, mi vezetett idáig?

A History Today szerint az első keresztes hadjáratot 1096-ban hirdette meg II. Orbán pápa, válaszul a bizánci császár segélykérésére. A cél Jeruzsálem, a kereszténység egyik legszentebb városának visszafoglalása volt a muszlimoktól. A hosszú és kimerítő út során a keresztesek számos nehézséggel szembesültek. Az éhínség, a betegségek, és az ellenséges támadások mindennaposak voltak.

A legmegdöbbentőbb történetek egyike az 1098-as Maarrat an-Numán ostromához kötődik. Amikor a lovagok elfoglalták ezt a mai Szíria területén fekvő várost, a kortárs beszámolók szerint olyan súlyos volt az éhínség, hogy egyes harcosok a legyőzött ellenség holttesteit ették meg. Több krónikás – köztük Chartres-i Foucher és Caeni Ralph – is említi, hogy a keresztesek a „pogányokat főzték meg és ették meg”, de azt is leírták, hogy a Szentföldért küzdő lovagok „a holttestek húsát sütötték meg”.

VII. Lajos francia király második hadjáratának illusztrációja. Wikimedia

A kannibalizmus, különösen ilyen vallásos kontextusban, rendkívül megbotránkoztató. Mégis, a források szerint a keresztesek kétségbeesett helyzetben voltak: hónapok óta ostromolták Maarrat an-Numánt, az ellátmányuk elfogyott, és a túlélés érdekében minden lehetséges eszközhöz folyamodtak. A kannibalizmus tehát nem a brutalitás vagy kegyetlenség jele volt, hanem a végső kétségbeesésé.

Ezek a beszámolók nemcsak a muszlim lakosságot sokkolták, hanem a keresztény Európában is nagy port kavartak. A kortársak egy része igyekezett elhallgatni vagy enyhíteni a történteket, mások viszont talán éppen a keresztesek bátorságát és elszántságát hangsúlyozva részletesen beszámoltak róluk. A muszlim krónikások viszont gyakran használták fel ezeket a történeteket a keresztények démonizálására.

A modern történészek azonban vitatják, mennyire lehet hitelesek ezek a beszámolók a háborúkról. Egyesek szerint a kannibalizmus történetei eltúlzottak vagy propagandisztikus célokat szolgáltak, mások azonban rámutatnak, hogy a középkori ostromok során a végső éhínség valóban vezethetett ilyen szélsőséges tettekhez. A Maarrat an-Numán ostromáról szóló beszámolók több, egymástól független forrásban is megjelennek, ami növeli a történet hitelességét.

A keresztes háborúk öröksége még ma is élénken él. A kannibalizmus vádja ugyan csak egy sötét fejezet a keresztesek történetében, mégis emlékeztet arra, hogy a háború – bármilyen magasztos célokat is tűz ki – gyakran embertelen tettekhez vezet. A keresztesek nemcsak hősök és mártírok voltak, hanem emberek, akik kétségbeesésükben a legszélsőségesebb megoldásokhoz is folyamodhattak.

Érdemes elolvasni:

• Ezeket a feltalálókat saját találmányaik küldték a túlvilágra
• Nero császár valóban végighegedülte Róma pusztulását?
• Ezért nem akarják felnyitni Kína első császárának sírját