Ez az 5 dolog minden mitológia kötelező eleme

Világszerte különböző mítoszok és legendák szólnak az elefánt istentől, Ganésától kezdve a maja Jaguárokig, a különböző angyalokig, koboldokig és tündérszerű alakokig, amelyeknek különböző nevük, de közös elemeik vannak.

Minden kultúrának van valami egyedi vonása, kezdi az Ancient Origins beszámolója. Viszont a nagy távolságok ellenére is rengeteg hasonlóság van köztük, ami elgondolkodtatja a történészeket, hogy az egymással oly kevéssé érintkező kultúrák hogyan tudtak ilyen hasonlóságokat felmutatni.

Mindent sötétség előzött meg

A korai emberek számára mindennapos kérdés volt, hogy hogyan jött létre a világ, hogyan jöttünk mi létre, miért élünk, illetve hogy hogyan jött létre minden?

A teremtésmítoszok, amelyekben a világot a sötétségből teremtették, Egyiptomban, a hinduizmusban, Kínában is megtalálhatók. A Bibliában Isten azt mondta: “Legyen világosság”, és ebből épült fel a világegyetem, a Föld stb. Az ősi Kínában úgy hitték, hogy Pangu, egy ősi szarvas istenség teremtette az univerzumot, a földet és az eget 18 ezer év alatt.

A korai teremtésnek vannak emberhez hasonló alakjai, vagy állatok, akik gyakran képesek beszélni és átalakulni, és meghajlítják a fizika és a valóság törvényeit, mint például a bibliai beszélő kígyó és az alma az Édenkertben.

Az ausztrál őslakos mitológiában ezt Álomidőnek nevezik, és a Szivárványkígyó a teremtő.

Háború istenek között, ahol szinte senki sem nyer

Gyakran előfordul, hogy az egyes kultúrákban a gyakran fiatalabb, innovatívabb istenségek egy csoportja legyőzi a régebbieket, akik később olyan ősi elemeket képviselnek, mint az idő, a tér és a káosz.

Az ókori görögök szerint az istenek legyőzték a titánokat. Kronosz volt az apja az istenek következő generációjának, köztük Zeusznak, aki puccsal vette át a hatalmat.

A védikus hindu mitológiában az aszurák a dévák ellen küzdenek. Az aszurák győznek. Az északi mitológia is hasonlóan zajlik az ázok és a vánok között, ahol Odin és testvérei legyőzik a vánokat, hogy átvegyék a hatalmat.

Ez egy visszatérő téma az egész világon. Az ősi embereknek hite szerint az új felváltja a régit, és fejlődniük kell, nehogy valami innovatívabb lépjen a helyükbe.

Az első ember megjelenése

Szintén gyakori téma, amikor az istenségek megteremtik az első férfit és nőt. Gyakran van örökségük, és minden ember tőlük származik. Azonban elgondolkodtató, hogy az istenségek miért nem teremtenek egyszerre sokakat. Miért mindig egyetlen nemzőpárról van szó? Ott van Ádám és Éva a héber Bibliában, valamint Fu-hszi és Nü-va a kínai, Manu és Satarúpa pedig a hindu mitológiában kezdik kettesben történelmünket.

Általában ezeknek a pároknak közvetlenebb kapcsolatuk volt az istenségükkel, és könnyebben tudtak kommunikálni velük.

Pusztító áradás

Az özönvíz mítosz is elárasztotta a mitológia világát, amelyben egy vagy több isten egy pusztító áradást küld, és eltünteti a világot, gyakran büntetésként vagy a világ megtisztítása céljából. Ezt nagy újraindításként is értelmezhetjük, amely az emberi kudarcok sorozata után újjáteremti a világot.

A Bibliában Isten úgy dönt, hogy az emberiség bűnös természete miatt elárasztja a Földet. itt jön a képbe Noé bárkája. Noé minden állatból magával vitt egy-egy párt, és a leszármazottak részei ennek a nagy újrakezdésnek. A hindu Manu mítosza hasonló Noé történetéhez, akárcsak a babiloni Gilgames eposz, a mezopotámiai özönvíz-történetek, és a görög mitológiában Deukalión története.

Az ókori egyiptomi mitológiában Ré napisten víz helyett vérözönt küldött, és ezt borünnepeken ünnepelték. Bár Noé és Deukalión nem voltak elsők a sorban, ők lettek a tisztulást túlélő és az utána következő emberek ősatyjai, vagyis az emberek legfrissebb közös ősei.

Az ausztrál őslakosok számos mítosszal rendelkeznek, és 300 generáció tudott hűen mesélni olyan történeteket, amelyek alig változtak, és amelyeket ma már tudományos tanulmányok támasztanak alá. Figyelemre méltó, hogy egymástól oly távol élő és érintkezés nélküli törzsek képesek voltak olyan történeteket mesélni, amelyek egybevágtak.

Néhány törzsnek legendái vannak olyan hegycsúcsokról, ahová ezekben az időkben menekültek, és még a pontos hegyeket is meg tudják határozni ennyi generáció után, ami a nagy pontosságú szóbeli hagyományok ékes példája.

Az a tény, hogy folyamatosan találunk halkövületeket a szárazföld belsejében, még a Mount Everest közelében is, némi megerősítést az ilyen történeteknek.

Szent hegycsúcsok

A magas, nehezen megközelíthető hegycsúcsok a mai napig különlegesnek számítanak, és korábban sem volt ez másképp. Azonban régen nem megmászni akarták ezeket, hanem istenek otthonának tekintették őket. Ez valószínűleg abból ered, hogy az embereket valami ilyen magasan fekvő dolog érdekli, és feltételezhetően közelebb van a mennyországhoz, mint ahol mi élünk.

Görögországban az Olümposz-hegy volt a Panteon, azaz az összes isten otthona. A hindu történetekben a Kajlás-hegy Siva otthona. A japán Fudzsi-hegy hasonló szerepet játszik, pont mint az ausztráliai Uluru. Az írországi Croagh Patrick az a hely, ahová a katolikusok Szent Patrikért, Írország védőszentjéért zarándokolnak. Ma viszont inkább azért ismerik, mert a nevéhez nyugaton egy ivóünnep kapcsolódik.

Az olyan országokban, mint Kenya, a Mount Meru, a Kilimandzsáró, a Kwitutu vagy a Mfangano sziget, minden törzsnek megvan a maga szent hegye.

Nem meglepő, hogy számos csúcs ma már zarándokhelyként szolgál. A történelem folyamán ugyanis sok csúcs a világvallások elsődleges részét képezte.

Sárkányok mindenütt

Egy rendes teremtéstörténetből sem maradhatnak ki a misztikus sárkányok. Az összes csúcsragadozó tulajdonságait képviselik: nagymacskák, kígyók és ragadozó madarak. Ráadásul a sárkányok sokkal nagyobbak és gyakran tüzet is okádnak. Ez egy újabb tulajdonság, amit az emberek egyszerre féltek és tiszteltek.

Számos kultúra hisz ebben a lényben és annak változataiban Európától Kínán át az amerikai kontinensen az azték mitológiában szereplő teknőskígyóig, a Xiuhcoatlig. Még az óceánon túl, az új-zélandi maoriknak is van egy mitikus sárkányuk, de valószínűleg inkább cápák, gyíkok, kígyók és ragadozómadarak hibridjei, mivel ebben az országban nem őshonos nagymacskák. Ráadásul mivel Új-Zélandon vannak vízikígyók, ezért egyes mítoszokban vízi lényként tűnik fel.

Érdemes elolvasni:

• 5 antik civilizáció, ahol tejben-vajban fürösztötték az állatokat
• Így változtatta meg Nagy Károly örökre Európa történelmét