A világ egyetlen hidegvérű emlőse magányosan élt egy szigeten
Az egyik dolog, amit először megtanulunk az állatvilágról, az a meleg és hidegvérű állatok közötti különbség. Míg a hüllők a napon sütkéreznek, hogy felmelegedjenek, addig az emlősöknek rendszeresen enniük kell, hogy az állandó belső hőmérséklet fenntartásához szükséges energiához jussanak.
Egy, az erőforrásokban szegény földközi-tengeri szigeten csapdába esett emlős azonban valami egészen rendkívüli dolgot tett. Megfordította a normát, és a világ egyetlen hidegvérű emlősévé vált, írja az IFLScience.
Egy régen kihalt kecskefaj, a Myotragus balearicus egykor a Baleár-szigeteket az európai kontinenssel összekötő szárazföldön barangolt. Azonban ahogy a szigeteket körülölelte a tenger, az ősi kecske a mai Mallorca szigetén találta magát.
A mindössze 45 centiméter magas állat a túlélés érdekében egy sor morfológiai változáson ment keresztül, amelyek rövidebb végtagokat, kisebb agyméretet és kisebb érzékszerveket eredményeztek, ezzel gyakorlatilag törpe fajjá válva. Ezek a kecskék egyben az első olyan állatok, amelyeknél olyan csontstruktúrákat fedeztek fel, mint amilyenekkel a hüllők rendelkeznek.
Az egyetlen hidegvérű emlős
A hüllők nagyon lassan nőnek, emellett képesek a növekedésüket az erőforrások elérhetőségétől függően szabályozni vagy akár teljesen leállítani. A növekedés ütemének ez az időszakos lelassulása vagy leállása árulkodó jeleket hagy ezen állatok csontjain.
A kutatók a kihalt kecske csontját vizsgálva ugyanezeket a lamellás zónájú szöveteket találták, amelyeket korábban csak ektotermikus hüllőknél találtak. A csapat összehasonlította a kecskecsontokat a krokodilokéval, és figyelemre méltó hasonlóságokat találtak. Ugyanolyan lassú és rugalmas növekedési ütemet, sőt, a növekedés teljes leállását is.
Azt is megállapították, hogy a M. balearicus meglehetősen későn, körülbelül 12 éves korára érte el az ivarérettséget; ezzel szemben egy tipikus kecskefaj 9 hónapos kora előtt elérheti az ivarérettséget, az MSD Állatorvosi Kézikönyv szerint.
A kutatások arra is utalnak, hogy ezek a kecskék sokkal lassabb életmódot folytathattak, mint a tipikus modern kecskefajok. Ahelyett, hogy a sziget szikláin szaladgáltak és ugráltak volna, több időt töltöttek volna a napsütésben, és lassabban mozogtak.
“A Myotragus nemcsak csökkentette az aerob kapacitást és a viselkedéses tulajdonságokat, hanem rugalmasan szinkronizálta a növekedési ütemet és az anyagcsere-szükségleteket az uralkodó erőforrás-állapotokhoz, ahogyan az ektotermikus hüllők teszik” – írták Meike Köhler és Salvador Moyà-Solà kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányukban.
Ha csak a csontokat nézzük, az ellentmondásokkal jár. A hidegvérű fajoknál vagy ektotermáknál a csontok jellemzően lassan növekvő lamellás csontokból állnak. Ugyanakkor dinoszauruszfajoknál és madaraknál is találtak gyorsan növő fibrolamelláris csontokat, amelyek jellemzően melegvérű fajoknál találhatók. A kutatók számításba veszik, hogy létezhet egy harmadik köztes állapot is a teljesen meleg- vagy teljesen hidegvérűnek számító állapotok között.
A M. balearicus törpe kecske kiváló vizsgálati modell, mert a szigeten, ahol élt, nem voltak természetes ragadozói. Mallorca erőforrásokban szegény szigetén hüllőszerű tulajdonságokat fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették számára, hogy 5,2 millió éven át fennmaradjon, több mint kétszer annyi ideig, mint a máshol élő fajok.
E tulajdonságok kialakulása miatt azonban sajnos a világ egyetlen hidegvérű emlősfaja nem élte túl az emberek 3000 évvel ezelőtti érkezését a szigetre, ami – az általuk kedvelt növényfajok csökkenésével párosulva – valószínűleg a kihalásukat okozta.
Érdemes elolvasni:
