A neandervölgyiek sokkal inkább szuperemberek voltak, mint evolúciós zsákutca

Ha visszamelékezünk a történelemórákra, akkor a neandervölgyiekkel kapcsolatban hamar az juthat az eszünkbe, hogy mindenben alulmaradtak Homo sapienshez képest, illetve, hogy alacsonyabb rendűek voltak. A legújabb anatómiai bizonyítékok azonban megkérdőjelezik ezt a narratívát.

Kik voltak a neandervölgyiek?

Neandervölgyiek. Charles R. Knight festménye (1920). Wikimedia

A londoni Natural History Museum ismertetője szerint a neandervölgyiek a gyeniszovai emberrel együtt a legközelebbi ősi emberi rokonaink. Tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a két fajunknak közös őse volt.

A fosszíliákból és a DNS-ből származó jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy ők és a modern emberek vonalai legalább 500 ezer évvel ezelőtt szétváltak. Egyes genetikai számítások szerint az eltérésük körülbelül 650 ezer évvel ezelőttre tehető.

A maradványok és azok datálása miatt a tudósok jelenleg bizonytalanok abban, hogy a neandervölgyiek és a modern ember utolsó közös őse a Homo heidelbergensis, a Homo antecessor vagy egy másik faj volt-e.

A neandervölgyiek a korai modern emberekkel együtt éltek, legalábbis egy rövidebb ideig. Ma már tudjuk, hogy a két faj közötti találkozások nagyon bensőségesek voltak. Néhányan közülünk körülbelül 2% neandervölgyi DNS-t örököltek.

A neandervölgyiek robusztus testalkatúak voltak jellegzetes koponyaformával. A Quaternary Science Reviews című folyóiratban megjelent tanulmány szerint rövidebb lábaik és hosszabb lábujjaik alkalmazkodtak Európa sűrű erdeihez és hűvös éghajltához. Ez pedig lehetővé téve számukra a dombos terepen való tájékozódást és a hatékony vadászatot, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.

Más sportágban jeleskedtek

Illusztráció: 12019/Pixabay

A genetikai elemzések emellett kimutatták azt is, hogy a neandervölgyiek génjeiben jóval gyakrabban fordultak elő a nagy erőkifejtéssel és a gyors, rövidtávú futással kapcsolatos genetikai variánsok. Ez valószínűleg azért van így, mert életmódjuk és vadászmodoruk inkább a gyorsaságra és az erőteljességre, mintsem az állóképességre épültek.

Ez pedig összhangban van azzal az elmélettel, hogy az erdős területeken inkább lesben álltak és vártak a potenciális zsákmányra, semmint üldözték azt.

Ezenfelül ennek a fajnak a tagjai elképesztő fizikai erőnlétről tehettek tanúbizonyságot. A miénknél jóval nagyobb izomtömeggel és erősebb csontokkal rendelkeztek, amit több dolog is befolyásolhatott, például a hormonális tényezők, valamint fehérjékben és lipidekben gazdag étrendjük is. A régészeti leletek intenzív vadászatra utalnak, amelyet a nagytestű zsákmányállatokkal való szemtől-szembe harc jellemzett.

A korábbi feltételezésekkel ellentétben a neandervölgyiek nem csupán egyszerű vadállatok voltak, hanem környezetükhöz alkalmazkodó, képzett vadászok, ami megkérdőjelezi az emberi evolúcióról alkotott hagyományos elképzeléseket, miszerint csak egy szükséges fok volt a fejlődés lépcsőjében.