A káromkodás valóban erőt ad? A legújabb kutatások szerint igen!

Tanulmányok kimutatták, hogy fizikai kihívásokkal szembesülve a káromkodás javítja a teljesítőképességet. Új kutatások magyarázatot vélnek találni a mechanizmusra, és arra is, hogy miért lehet az, hogy pontosan erre van szükségünk válsághelyzetben.

A káromkodás akár az életünket is megmentheti?

Stresszhelyzetben az emberek néha olyan erőre vagy gyorsaságra tesznek szert, amit ők sem tudnak megmagyarázni. Rengeteg olyan csodatörténetről hallani, hogy a szülők képesek nehéz tárgyakat szinte játszi könnyedséggel arrébb tenni, csak, hogy kiszabadítsák gyermekeiket.

Az IFLScience szerint már sokan keresték a módját, hogy tetszés szerint előidézzék ezt a képességet, és néhányuk szerint sikerült is, de erre alig van bizonyíték. Egy öblös káromkodás után nyilván nem változunk át a Hulkká, de több tanulmány is kimutatta, hogy valóban lehet pozitív hatása ebből a szempontból. Dr. Richard Stephens, a Keele Egyetem professzora és társszerzői megpróbálták megmagyarázni, miért.

Számos bizonyíték van arra, hogy a káromkodás javíthatja a fájdalomtűrést, például abban, Stephens szerint „ez mára egy jól megismételhető, megbízható eredmény. De a kérdés az, hogy hogyan segít nekünk ebben a káromkodás? Mi a mögötte rejlő pszichológiai mechanizmus?”

A tudósok is kíváncsiak a válaszra

káromkodás csúnya szavak feszültség erő segítség
A káromkodás akár extra erőt is adhat. Kiemelt kép: depositphotos.com

Stephens és kollégái szerint a csúnya kifejezések nem csupán a gátlások feloldódásának eredményei, de segítenek megszabadulni az elvárásoktól is. „A káromkodással lerázzuk a társadalmi korlátokat, és lehetővé tesszük magunknak, hogy különböző helyzetekben nagyobb erőfeszítéseket tegyünk.”

Ennek tesztelésére a szerzők 192 résztvevőt kérték meg, hogy emeljék fel magukat és tartsák meg a karjukkal egy szék felett, és vagy két másodpercenként káromkodjanak, vagy ismételjenek egy semleges szót.

Az önkénteseket arra kérték, hogy válasszák ki a nekik tetsző káromkodást, így egyesek finomabban fogalmaztak, míg mások erősebb kifejezéseket használtak, ezt azonban nem rögzítették.

A résztvevőket ezután megkérdezték, hogy elterelte-e a figyelmüket, magabiztosak és pozitívak voltak-e, és hogy elmerültek-e a feladatban, vagy inkább szórakoztatónak találták az egészet.

Az eredmények meglepték a kutatókat is

Az eredményekből kiderült, hogy a káromkodás közben a résztvevők 10 százalékkal hosszabb ideig tudták megtartani a súlyukat. A csúnya szavak használata során a résztvevők arról is beszámoltak, hogy jobban elterelődött a figyelmük, és magabiztosabbak voltak, ami mind a gátlások oldódásával jár együtt.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a csökkent gátlások okozták a nagyobb állóképességet, ami igazolta várakozásaikat. A szerzők nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra az elképzelésre, hogy a káromkodás segít kiszorítani a teljesítményt rontó irreleváns gondolatokat.

Stephens szerint „sok helyzetben az emberek – tudatosan vagy tudat alatt – visszatartják magukat attól, hogy teljes erejüket felhasználják”. A cikk számos olyan társadalmi helyzetet emel ki, ahol ez különösen gyakori, de megemlíti a relevánsabb példát is, amikor a sportolók sérülés után térnek vissza, és küzdöttek a tudat alatti bizonytalanság leküzdésével.

Ezek az eredmények segítenek megmagyarázni, miért olyan gyakori a káromkodás. A káromkodás szó szerint kalóriamentes, gyógyszermentes, olcsó, könnyen elérhető eszköz, amely akkor áll rendelkezésünkre, amikor teljesítményünk növelésére van szükségünk.

Van azonban hiba a számításaikban

Ugyanakkor elismerjük, hogy néhány szempontot érdemes figyelembe venni, mielőtt mindannyian Roy Kentekké válnánk, és mindenhol káromkodnánk. Például gyakran hangoztatják, hogy a káromkodások túl gyakori használata esetén elveszítik hatásukat. Ez általában a hallgatóra gyakorolt hatásra vonatkozik, de vajon a káromkodóra is igaz lehet? Talán a legjobb, ha a „teljesítménynövelést” a valóban fontos versenyekre tartogatjuk.

Érdemes megjegyezni, hogy – mint sok pszichológiai tanulmány esetében – ez is főként egyetemistákkal készült, és nem feltétlenül alkalmazható szélesebb körben. A szerzők elismerik, hogy mivel nem volt lehetséges a vakpróba, itt placebo-hatás is szerepet játszhatott, azaz az emberek bizonyos eredményeket vártak a káromkodástól, és mentálisan előidézték azokat, illetve más tényezők is közrejátszhatnak.

Forrás:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük