Üzbegisztán függetlenségének napját szeptember 1-jén ünneplik, idén pedig különösen fontos évfordulóhoz érkezett az ország: 35 éve vált függetlenné. Néhány nappal az ünnep előtt Taskentben személyesen is részt vettem azon a nagyszabású állami rendezvényen, ahol Shavkat Mirziyoyev elnök beszédet mondott, majd több mint ezer táncos, előadó és statiszta részvételével látványos műsor következett. Az esemény jól megmutatta, hogyan tekint ma Üzbegisztán saját múltjára – és még inkább arra, milyen jövőt képzel el magának.
Vannak nemzeti ünnepek, amelyek elsősorban történelmi dátumként élnek az emberek fejében, és vannak olyanok, amelyek jelentőségét akkor érti meg igazán az ember, amikor személyesen is megtapasztalja a hangulatukat. Üzbegisztánban a függetlenség napja egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.
Taskent már augusztus végén ünnepi díszbe öltözött, és a 35. évforduló nem egyszerűen egy 1991-es történelmi esemény felidézéséről szólt. Sokkal inkább annak bemutatásáról, hogy az ország honnan indult, mennyit változott, és merre szeretne továbbhaladni.
Mit ünnepelnek Üzbegisztán függetlenségének napján?
Üzbegisztán 1991. augusztus 31-én nyilvánította ki állami függetlenségét, a Szovjetunió felbomlásának utolsó hónapjaiban. Szeptember 1-jét ezt követően nyilvánították hivatalosan a függetlenség napjává, amely azóta az ország legfontosabb nemzeti ünnepe.
Az akkori üzbég parlament rendkívüli ülésén elfogadták az ország függetlenségét kimondó határozatot, valamint az új szuverén állam alapjait rögzítő jogszabályokat. Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság ekkor kapta meg a ma is használt Üzbég Köztársaság nevet.
Harmincöt évvel később az ünnep jelentése jóval túlmutat azon, hogy az ország megszabadult a szovjet fennhatóságtól. A függetlenség az üzbégek számára azt is jelenti, hogy saját politikai, gazdasági és kulturális irányukat maguk alakíthatják.
Az idei ünnepségek mottója is erre utal: „Egy haza, egy nép – együtt teremtünk új életet és jövőt.”
Több mint ezer előadó az ünnepi rendezvényen
Augusztus 28-án személyesen is részt vettem az Új Taskentben megrendezett nagyszabású állami ünnepségen.
Shavkat Mirziyoyev elnök beszéde után hatalmas kulturális műsor kezdődött, amelyben több mint ezer táncos, előadó és statiszta vett részt. A produkció mérete önmagában is lenyűgöző volt, de ennél érdekesebb volt az az üzenet, amelyet közvetített: a hagyományos üzbég kultúrát modern látványvilággal ötvözve mutatták be az ország történetét és fejlődését.
Az sem véletlen, hogy az eseményt Új Taskentben tartották. Az új városrész az ország egyik legnagyobb fejlesztése, amelyet oktatási, kulturális és tudományos központnak szánnak. Mirziyoyev maga is az „Új Üzbegisztán” egyik szimbólumaként beszél róla.
Az elnök beszédének egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy bár a modern üzbég függetlenség története 1991-ben kezdődött, az ország államisága és civilizációja több ezer éves múltra tekint vissza.
Mirziyoyev azt is hangsúlyozta, hogy 35 év történelmi léptékkel nézve rövid idő, miközben az ország ezalatt olyan változásokon ment keresztül, amelyek jóval hosszabb időszak eredményeinek tűnhetnek.
A látványos ünnepség tulajdonképpen ugyanezt üzente: Üzbegisztán büszke a múltjára, de legalább ennyire szeretné megmutatni, milyen országot akar felépíteni a következő évtizedekben.
Harmincöt év fejlődés, de az elmúlt tíz év különösen látványos
Személyes benyomásaim alapján Üzbegisztán mind gazdasági, mind politikai értelemben óriási utat tett meg az elmúlt 35 év alatt.
A legszembetűnőbb változás azonban talán az elmúlt nagyjából egy évtizedhez köthető.
Taskentben ezt szó szerint mindenhol látni lehet. Új utak, lakónegyedek, szállodák, üzleti központok, kulturális intézmények és hatalmas beruházások épülnek. Az ország láthatóan sokkal nyitottabbá vált a külföld felé, és egyre nagyobb hangsúlyt helyez a turizmusra, a befektetésekre és a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra.
A gazdasági adatok is ezt támasztják alá. A Világbank szerint az üzbég gazdaság az elmúlt években kimondottan erős növekedést produkált, miközben a 2017 után felgyorsított reformok jelentősen átalakították az ország gazdasági működését.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden probléma megszűnt volna. Egy ország fejlődését nem lehet pusztán új épületekkel vagy GDP-adatokkal mérni. Ugyanakkor látogatóként nehéz nem észrevenni azt a tempót és ambíciót, amellyel Üzbegisztán próbálja újrapozicionálni magát.
Ezért érdemes Magyarországról is elutazni Üzbegisztánba
A történelmi örökség önmagában elég ok lehet arra, hogy valaki akár Magyarországról is vállalja a hosszabb utazást.
Szamarkand talán a legismertebb célpont. A Registan tér három monumentális medreszéjével élőben még lenyűgözőbb, mint a fényképeken. Nem véletlen, hogy az UNESCO a világ kultúráinak egyik fontos találkozási pontjaként írja le a több mint két és fél ezer éves várost.
Buhara teljesen más hangulatot kínál. Több mint kétezer éves történelmével a középkori közép-ázsiai városszerkezet egyik legszebb fennmaradt példája.
Híva pedig olyan hely, ahol az embernek könnyen az az érzése támad, mintha nem egy-egy történelmi emléket nézne meg, hanem egyszerűen belépne egy másik korszakba.
Taskent közben egy új attrakcióval is felkerült a legfontosabb kulturális célpontok közé.
Az Iszlám Civilizáció Központja önmagában is megér egy látogatást
A Taskentben létrehozott Iszlám Civilizáció Központja az ország egyik legambiciózusabb kulturális beruházása.
A monumentális komplexum múzeumot, könyvtárat, kutatási központokat és kiállítótereket egyesít. A tárlatok Közép-Ázsia és az iszlám világ tudományos és kulturális örökségét mutatják be, kéziratokkal, történelmi tárgyakkal, valamint olyan tudósok munkásságával, akiknek eredményei a matematikára, csillagászatra, orvostudományra és filozófiára is komoly hatást gyakoroltak.
Ez nem az a hely, ahová érdemes egy gyors félórás programot tervezni. Aki valóban szeretné megérteni a térség kulturális és tudományos jelentőségét, annak több órát is érdemes rászánnia.
Ha lemaradtál: Nemzetközi újságírók sokasága az üzbegisztáni Taskenti Nemzetközi Fórumon
Az üzbégek vendégszeretete legalább annyira emlékezetes, mint a műemlékek
A történelmi városok és a látványos fejlődés mellett számomra Üzbegisztán egyik legerősebb élménye az emberek vendégszeretete volt.
Az üzbégek rendkívül közvetlenek, könnyen szóba elegyednek a látogatókkal, és a vendéget valóban vendégként kezelik. Ehhez pedig szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik az étkezés.
Az üzbég gasztronómia elképesztően jó.
A legismertebb fogás természetesen a plov, amely rizsből, húsból, répából, hagymából és fűszerekből készül, és amelynek szinte minden régióban megvan a maga változata.
De nagy hiba lenne az üzbég konyhát kizárólag erre az egy ételre leszűkíteni. Ott van a kemencében sült samsa, a saslik, a lagman tészta, a különböző levesek, a friss gyümölcsök és természetesen a jellegzetes, kerek üzbég kenyér.
Az étkezés ráadásul társadalmi esemény. A közös asztal, a folyamatosan érkező tea és a bőséges ételek ugyanúgy részei az élménynek, mint maga az étel.
Üzbegisztán függetlenségének napja nemcsak a múltról szól
Amikor augusztus 28-án Új Taskentben több mint ezer előadó töltötte meg a színpadot, könnyű volt megérteni, miért ennyire fontos az idei, 35. évforduló.
Üzbegisztán függetlenségének napja egy 1991-es történelmi fordulópontot idéz fel, de a mai ország legalább ennyire a jövőjét ünnepli.
Az üzbégek joggal büszkék Szamarkandra, Buharára, Hívára, a Selyemút örökségére és arra a tudományos-kulturális hagyományra, amely évszázadokon keresztül meghatározta ezt a térséget.
Közben pedig új városrészek, egyetemek, közlekedési kapcsolatok, kulturális központok és gazdasági beruházások épülnek.
A néhány nap alatt, amit az országban töltöttem, talán ez volt a legerősebb benyomásom: Üzbegisztán nem úgy tekint az elmúlt 35 évre, mint egy lezárt történetre.
Sokkal inkább úgy, mint valaminek a kezdetére.
A helyszínről jelentkeztünk: Megnyílt a Taskent Nemzetközi Befektetési Fórum 2026
