Éppen ott ábrázolja az 1587-ben készült világtérkép Noé bárkáját, ahol kutatók egy nagyon furcsa, hajó alakú tárgyat találtak a föld alatt.

A XVI. századi olasz térképész, Urbano Monte monumentális Planisphere című alkotása 60 lapból áll, összeillesztve pedig egy háromméteres átmérőjű kört alkot. A Stanford Egyetem térképészeti központjában őrzött térképen a kontinensek, ismeretlen területek és mitikus lények mellett egy apró, ám annál izgalmasabb részlet is feltűnik, hívja fel a figyelmet a Daily Star.

Monte ugyanis Noé bárkáját is ábrázolta az Ararát-hegynél, azon a vidéken, amelyet a bibliai hagyomány a bárka feltételezett nyughelyeként említ. Kutatók és lelkes amatőrök szerint az ábrázolás korántsem véletlen, ugyanis a bárka elhelyezkedése és feltételezett mérete feltűnően hasonlít a Törökország keleti részén található, úgynevezett „Durupınar-formációhoz”.

Döbbenetes állítások érkeztek a törökországi lelőhelyről

A térkép körüli felhajtás időzítése feltehetően azért sem véletlen, mert időközben új geofizikai vizsgálatokat is végeztek a Durupınar-formációnál. A török kormány együttműködésével dolgozó nemzetközi kutatócsoport szerint a korszerű mérések olyan szerkezetet tártak fel, amely nem lehet természetes kőzet.

A mérések alapján a képződmény 157 méter hosszú. A „bárkaelmélet” hívei szerint ez figyelemre méltóan közel áll a Bibliában szereplő 300 könyökös hosszhoz. A talajradar állítólag egyenes vonalakat, derékszögű találkozásokat, párhuzamos rekeszeket és egy háromszintesnek tűnő belső felosztást is érzékelt.

Pont olyannak tűnik a belseje, mintha egy hajó lenne

A kutatók szerint folyosók is kirajzolódtak, amelyek a képződmény közepe, illetve belső széle mentén futnak, és egy „átriumnak” nevezett központi üreghez vezetnek. Andrew Jones kutató kihangsúlyozta: „Az az érdekes, hogy ezek az üregek a föld alatt sorakoznak – és elrendezésük nem véletlenszerű.” A környéken ráadásul már korábban is kimutatták emberi tevékenység nyomait.

A vizsgálatok során infravörös hőkamerás technológiát is alkalmaztak. Jones szerint ez „egy hajó alakú, mélyen a talajban még mindig megőrződött hajótestet” mutatott ki. Sőt: fúrásokból származó mintákban szerves anyagot, illetve a környező területhez képest 40 százalékkal magasabb széntartalmú talajt is jelentettek. A döntő laboratóriumi vizsgálatok azonban még hátravannak.

Vagy szó sincs Noé bárkájáról?

A szenzációs állításokat a mainstream régészet és földtudomány képviselői továbbra is komoly fenntartásokkal kezelik. Szerintük a Durupınar inkább egy természetes, iszapmozgások által kialakított szinklinális képződmény lehet.

Az 1587-es térkép pedig önmagában nem bizonyítja, hogy Monte valóban egy létező hajót ábrázolt: elképzelhető, hogy egyszerűen a Noé bárkájáról szóló korabeli hagyományt jelenítette meg az Ararátnál.

A rejtély így továbbra is megoldatlan: egy több mint négy évszázados térkép, egy különös törökországi képződmény és a modern szkennelések most ugyanabba az irányba mutatnak – de hogy valóban Noé bárkája rejtőzik-e a föld mélyén, azt egyelőre semmi sem bizonyítja perdöntően.