Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya különutas mozgolódása valójában arról szól, hogy nem szeretnének részt venni a Fidesz furcsa frigyében?
A Fidesz és a Mi Hazánk viszonyát hosszú ideje taktikai szempontok határozzák meg elsősorban. A Fidesz szélsőjobbra tolódását csak az nem vette észre, aki az elmúlt években becsukott szemmel és füllel élt – sokszor már simán előzték jobbról az akkor még parlamenti párt Jobbikot –, a Mi Hazánk pedig óvatosan igyekszik elhagyni a leginkább radikális témáit.
Aztán jött az eddig kormányzó erők katasztrofális választási veresége április 12-én, ami teljesen átrendezte a politikai térképet.
A Mi Hazánk simán bent maradt a parlamentben, az eddigi két kormánypárt ellenzékbe került, a Tisza pedig egypárti kormányt alakíthatott. És bár Toroczkai László az elmúlt hónapokban is többször beszélt arról, hogy pártja önálló politikai erőként kíván fellépni, de azért sokaknak szemet szúrt az a nyilatkozata is, mely szerint „érez arra társadalmi igényt, hogy valamiféle koordináció jöjjön létre a jobboldali ellenzéken belül annak érdekében, hogy megdöntsék a Tisza-kormányt”.
A két párt tehát továbbra is rivális, de bizony egyre több ügyben ugyanazon az oldalon találhatja magát.
És ekkor lépett elő Navracsics és Ferencz
És mintha csak élezni szeretnék a helyzetet, hirtelen színre lépett két olyan politikus, akik közismerten a Fidesz mérsékeltebb, polgáribb arcához kötődtek: Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya.
Augusztus 20-án közösen jelentették be a Polgári Demokraták nevű „valamit”. Navracsics arról beszélt, hogy a két politikai oldal végletes szembenállása rombolja az ország egységét, és párbeszédre van szükség. Hangsúlyozta azt is, hogy kezdeményezése nem egy új párt alapításáról szól.
De azért nehéz nem észrevenni, hogy ha a Fidesz jövője egyre inkább egy keményebb, radikálisabb jobboldali szövetség felé mutatna, akkor éppen az olyan politikusok kerülhetnének kellemetlen helyzetbe, akik a polgári, mérsékelt jobboldali identitást igyekeznek hangsúlyozni.
Lehet, hogy Navracsicsék nem a Fidesztől akarnak elszakadni, hanem attól az iránytól, amelybe szerintük a Fidesz tart?
Miért lenne előnyös a Fidesznek a Mi Hazánk?
Egy esetleges együttműködésben lenne logika. Az egykori kormánypárt megőrizhetné a nagyobb, szervezettebb jobboldali erő szerepét, miközben a Mi Hazánk olyan szavazókat tarthatna a politikai térfélen, akik Orbánékból már kiábrándultak, de a Tiszához sem akarnak csatlakozni.
A Mi Hazánk pedig cserébe parlamenti súlyt, politikai befolyást és adott esetben kormányzati alkupozíciót nyerhetne. Ez lehetne a klasszikus „két külön párt, egy politikai blokk” modell.
A teljes Fidesz–Mi Hazánk-fúzió azonban már egészen más történet.
Fúzió vagy laza együttműködés?
A legvalószínűbb forgatókönyv egyelőre nem a pártok összeolvadása. Sokkal inkább egy laza jobboldali együttműködés képzelhető el, amelyben a Fidesz és a Mi Hazánk megtartja saját arcát, de bizonyos ügyekben közös érdekek mentén mozog.
De természetesen nem lehet kizárni azt sem, hogy Orbánék belső megosztottsága odáig jut, hogy az egykori kormánypárt létjogosultsága is megkérdőjeleződik. És akkor bizony könnyen létrejöhet két, az eddigiekhez egészen más alapon szerveződő jobboldali párt: egy radikális párt a Fidesz jobboldali szárnyából és a Mi Hazánkból, valamint egy régi vágású, konzervatív párt a Navracsics–Ferencz-féle szárnyból.
