Lengyelország délnyugati részén két városban néztük meg, hogyan próbálják egyszerre odavonzani a multinacionális vállalatokat, megerősíteni a helyi cégeket, és olyan környezetet teremteni, ahol az emberek nemcsak dolgozni, hanem élni is akarnak. Egy nyolcfős nemzetközi újságírócsoporttal jártunk Wałbrzychban és Wrocławban a Warsaw Enterprise Institute szervezésében. A Mercedes gyárától egy helyi lengyel kkv-n át egy garázsból kinőtt technológiai vállalkozásig meglepően következetes stratégia rajzolódott ki. Követendő példát is találhatnának a magyar városok és azok vezetése, mutatjuk a részleteket:
A többnapos programot a Warsaw Enterprise Institute részéről Marta Roels és Łukasz Wojdyga segítette. Mindketten erősen nemzetközi háttérrel dolgoznak: Roels a WEI projektkoordinátora és elemzője, Wojdyga pedig a nemzetközi akadémiai és kutatási együttműködések szakértője.
Az út első fontos gazdasági állomása Wałbrzych volt. Már az első prezentációkon gyakran visszatért ugyanaz a kifejezés: „building an ecosystem„. Vagyis nem elég egy gyárat idehozni, köré kell építeni mindazt, amitől hosszú távon működőképes marad. Ráadásul egy megfelelő környezet a KKV-k számára is előnyt jelenthet, közvetlenül a nagyok mellett.
Lengyelország ipari övezete már nem csak a gigagyárakról szól
A Wałbrzych Special Economic Zone, vagyis a WSEZ „Invest-Park” bemutatóját Marcin Lerner, a társaság igazgatóságának elnöke nyitotta meg, majd Katarzyna Prociak, a befektetőszerzésért és értékesítésért felelős részleg igazgatója mutatta be részletesebben az övezet működését. Prociak neve azoknak a külföldi és hazai vállalkozásoknak is ismerős lehet, amelyek beruházási helyszínt keresnek a régióban.
A bemutatott adatok szerint közel 450 befektető működik a zónában, a beruházások összértéke mintegy 48 milliárd złoty, és körülbelül 90 ezer munkahely létrejöttét kötik az itt működő vállalatokhoz.
A legismertebb nevek között ott van a Toyota, a Mercedes-Benz és az Electrolux, a közeli Jaworban pedig Mercedes-üzem működik. A prezentációkon ugyanakkor többször hangsúlyozták: nem kizárólag a gigagyárak számítanak. Lengyel és külföldi kis- és középvállalkozásokat ugyanúgy célba vesznek.
Ehhez adókedvezményekkel is segítik a beruházókat. A konstrukció érdekessége, hogy nem egyszeri nagyobb támogatásról van szó: a jogosult vállalat az engedélyezett összeget fokozatosan, az adófizetés során tudja érvényesíteni. A támogatás mértékét többek között a cég mérete és maga a beruházás határozza meg, de a legkedvezőbb esetben 25%-os kedvezményt is ki lehet érdemelni.
Az Invest-Park képzési központtal is segíti a már jelen lévő vállalatokat, az InvestUp pedig startupokat köt össze működő cégekkel. A gondolat mindenhol ugyanaz: a gyár mellé kell beszállító, képzett munkaerő, kutatás és következő generációs vállalkozás is.
Roman Szełemej nem külön projektekről, hanem egy egész városról beszél
Az Invest-Parkban egy prezentáció keretében Roman Szełemej, Wałbrzych polgármestere, bemutatta a várost. A kardiológus végzettségű városvezető 2011 óta irányítja Wałbrzychot, és 2024-ben a szavazatok 71 százalékával választották újra. Úgy tűnik, hogy az általa felvázolt elképzeléseket magáévá tették a lakók is, és mindenki egy eredményes közösségért dolgozik.
Szełemej előadásából az volt talán a legérdekesebb, hogy nem egyetlen látványos beruházást próbált eladni. Lakhatásról, közlekedésről, egészségügyről, oktatásról és energiaellátásról ugyanúgy beszélt, mint iparfejlesztésről.
A 600 éves jubileumát ünneplő Wałbrzych nagyjából százezres város, területének a prezentáció szerint 66 százalékát zöldterület borítja, és évente mintegy 750 ezer turista keresi fel. A fiatal családok megtartását többek között új önkormányzati lakásokkal próbálják segíteni.
Szełemej külön büszkén beszélt a biomassza-alapú energia szerepének növeléséről is. Wałbrzych közben földrajzi helyzetéből próbál előnyt kovácsolni: a cseh határ alig több mint húsz kilométerre van, és Berlin, Prága vagy Bécs elérhetősége miatt a város gazdasági térképét nem feltétlenül Varsó felől érdemes nézni.
A város konkrét befektetési lehetőségeit Arkadiusz Grudzień, az InVałbrzych vezetője mutatta be. Az önkormányzati társaság feladata éppen az, hogy az általános városstratégiából kézzelfogható beruházási ajánlat legyen.
Mutatunk egy nagy céget és a KKV-t: John Cotton és WLV
A délutáni gyárlátogatások jól megmutatták, mit jelent a gyakorlatban az, hogy a kisebb vállalatokra is szükség van.
Először a John Cotton Europe üzemébe mentünk. Michael Harrington, a csoport ügyvezető igazgatója szerint a több mint százéves családi vállalkozás hét országban, három kontinensen van jelen, és mintegy 1600 embert foglalkoztat.
A lengyelországi terjeszkedésükben annak idején a Tesco játszott fontos szerepet, amikor partnerként elhívták őket Közép-Európába. A következő nagy ugrás már az automatizálás: egy új logisztikai központra készülnek, ahol a kamion beérkezése után az árumozgatást teljes mértékben gépek végezhetik majd.
A gyárlátogatás egyik legemlékezetesebb mellékszála a párnacsere témája volt. Harrington mindenkit meglepett, amikor elmondta, hogy higiéniai szempontból félévente kellene párnát váltanunk, miközben a lengyelek átlagosan állítólag körülbelül nyolc és fél évig használnak egyet. Nem biztos, hogy a magyar háztartások sokkal jobb eredményt érnének el ebben.
Innen a WLV W. Kocoń M. Joński üzemébe vezetett az utunk. A lengyel kkv ipari műanyagtechnológiával, levegő- és gáztisztító rendszerekkel, tartályokkal és más speciális ipari megoldásokkal foglalkozik.
A WLV talán kevésbé látványos név, mint a Mercedes, de éppen ezért fontos része a történetnek. Az ilyen lengyel kkv-k hatalmas száma miatt együtt komoly foglalkoztatási, termelési és adóbevételi bázist jelentenek az országnak. Ráadásul a ma még közepes méretű helyi vállalatok között lehetnek azok, amelyekből tíz-húsz év múlva nagy nemzetközi lengyel márkák nőnek ki.
A sűrű wałbrzychi nap után valamivel lazább program következett: Wrocławban a Vertigo Jazz Clubban a George Dyer Blues koncertje zárta az estét.
Wrocławban Michał Jaros államtitkárral indult a nap
Másnap reggel Michał Jaros, a lengyel fejlesztési és technológiai tárca államtitkára ült le velünk egy kötetlenebb reggelire. Jaros maga is alsó-sziléziai kötődésű politikus és közgazdász, így országos gazdaságpolitikai nézőpontból is tudott beszélni arról a régióról, amelyet előző nap gyárszintről ismertünk meg. Jelenlegi államtitkári tisztséget tölt be a lengyel kormányban, és zárt körben tudtunk beszélni vele a legfontosabb beruházási kérdésekről.
Wrocław elsőre is más világ, mint Wałbrzych. Az egykori német Breslau öröksége máig erősen érződik az építészetben, miközben a város fiatal, mozgalmas és látványosan nemzetközi.
Erről már Radosław Michalski, Wrocław városmárkáért felelős igazgatója beszélt részletesebben. Michalski munkájának éppen az a lényege, hogy a város gazdasági, turisztikai és kulturális erősségeit egyetlen felismerhető Wrocław-képpé kapcsolja össze.
Mellette Magdalena Okulowska, a Wrocławi Agglomeráció Fejlesztési Ügynökségének, az ARAW-nak az elnöke mutatta be a térség befektetési potenciálját. Az ARAW többek között befektetők megszerzésével és az agglomeráció fejlesztési projektjeivel foglalkozik.
A prezentáció szerint minden ötödik wrocławi lakos külföldi, mintegy 60 ezer külföldi hallgató és munkavállaló él itt több mint 120 nemzetiséget képviselve, és harminc nemzetközi iskola és óvoda működik a városban. Több mint 126 ezer hallgató tanul harminc felsőoktatási intézményben, és a térségben több száz kutatás-fejlesztési egység működik. Itt fontos megjegyezni, hogy az LG jelenléte miatt különösen erős a koreai üzleti kapcsolat is.
Wrocław nemcsak a befektetőket akarja meggyőzni
Wrocław gazdasági stratégiájában feltűnően sok szó esik az életminőségről is. Ennek része a kultúra, az Odera-parti városi élet és egyre inkább a gasztronómia. 2026-ban már 28 wrocławi étterem került be a Michelin Guide válogatásába, hattal több, mint egy évvel korábban. Közülük a BABA és a MOST egy-egy Michelin-csillagot szerzett, három étterem Bib Gourmand minősítést kapott, a többiek pedig a Michelin által ajánlott helyek között szerepelnek.
Az utazás során ebből mi is kaptunk ízelítőt. Az egyik esti program a Przystań & Marina volt, amely szintén szerepel a Michelin Guide ajánlott wrocławi éttermei között. Az Odera egyik szigetén, közvetlenül a folyó mellett működő éttermet a kalauz mediterrán ihletésű konyhája, helyi alapanyagai és vízparti fekvése miatt is kiemeli.
Mi egy többfogásos degusztációs menüt kóstoltunk végig, amely a nyolcfős nemzetközi újságírócsoportban egyöntetű sikert aratott. A sűrű prezentációk és gyárlátogatások után ez jó alkalmat adott arra is, hogy ne csak a befektetési statisztikákból lássuk, mit jelent az a wrocławi életminőség, amelyet a városvezetés a külföldi cégek és munkavállalók felé is hangsúlyosan kommunikál.
Ez azért is fontos, mert Wrocław láthatóan nem pusztán munkahelyeket próbál értékesíteni. A város azt szeretné megmutatni, hogy a befektetőkkel érkező mérnököknek, kutatóknak, menedzsereknek és családjaiknak is van miért hosszabb távon maradniuk. A nemzetközi iskolák, kulturális intézmények, zöld- és folyóparti területek, valamint a Michelin által is egyre komolyabban jegyzett gasztronómiai kínálat ugyanannak a stratégiának a részei.
Ha lemaradtál erről – Karpacz Gazdasági Fórum 2026: Lengyelország ereje és dilemmái három napba sűrítve
Laboratóriumtól a piacig
A Wrocław Technology Parkban (WTP) már fizikai formában is láttuk, mit jelent az üzleti ökoszisztéma.
A prezentáció szerint több mint 200 vállalkozás működik a campuson, amelyek több mint kétezer embernek adnak munkát. A nyolc épületből álló komplexum mintegy 66 ezer négyzetméteren kínál irodákat, laboratóriumokat, kutatási infrastruktúrát, valamint gyártási és raktározási lehetőségeket.
Mi is betekinthettünk egy mintagyártási részlegbe, ahol a cégeknek lehetősége van kipróbálni kicsiben az eljárást, és később erre felépíteni akár egy egész gyárat is. Ez különösen a kisebb cégeknek fontos. Egy startupnak nem kell rögtön saját, több millió eurós laboratóriumot kiépítenie ahhoz, hogy valódi termékkel kezdjen kísérletezni.
Egy garázsstartup és a digitális személyazonosság
Utolsó üzleti állomásunk az Identt volt, amely klasszikus garázsstartupként indult, ma pedig többek között bankoknak, pénzügyi cégeknek és más szabályozott szereplőknek fejleszt digitális azonosítási megoldásokat.
A rendszer egyik feladata annak ellenőrzése, hogy a kamera másik oldalán valóban az ül-e, akinek mondja magát. Ugyanez beléptetőrendszernél is használható: nem elég megszerezni valaki más kártyáját, ha a rendszer a használóját is azonosítja.
A következő nagy változás az európai digitális személyazonossági tárca lehet, ahol a felhasználó maga szabályozhatja, hogy például személyazonosságából, jogosítványából, diplomájából vagy más digitális igazolásából kinek pontosan milyen adatot enged át.
Lengyelország már nem egyszerűen olcsóbb akar lenni
Két város után ugyanoda jutottunk vissza, ahonnan Marcin Lerner és Katarzyna Prociak első wałbrzychi prezentációja indult: az ökoszisztémához.
Roman Szełemej és Arkadiusz Grudzień egy korábbi iparvárosból próbál olyan Wałbrzychot építeni, ahol a Mercedes mellett a WLV-hez hasonló hazai vállalkozásoknak is van jövőjük. Radosław Michalski és Magdalena Okulowska Wrocławban már egy nemzetközi nagyváros eszközeivel dolgozik: egyetemeket, külföldi munkaerőt, technológiai infrastruktúrát, kultúrát, nagyvállalatokat és startupokat kapcsolnak össze.
És talán ez volt az út legérdekesebb tanulsága: Lengyelország ezen része már nem pusztán azzal akar versenyezni, hogy olcsóbb Nyugat-Európánál. A cél olyan környezetet teremteni, ahol egy külföldi óriás beruházása ugyanúgy érték, mint az a helyi kisvállalkozás, amelyből egyszer talán a következő nagy lengyel márka nő ki.
Ahogy írtuk korábban, nem elég a négyzetméterárakat nézni, ebben különbözik Budapest, Varsó és Bukarest újlakás-piaca
