Furcsa kutatás látott napvilágot: a magyarok többsége elégedett a Tisza döntéseivel, de pozitív hatást kevesen várnak. Hogy lehet ez?

Elsőre ellentmondásosnak tűnő eredményeket hozott a 21 Kutatóközpont legfrissebb felmérése: a magyarok többsége igazságosnak tartja a Tisza-kormány adózási, támogatási és juttatási intézkedéseit, ám kevesebb mint ötödük gondolja úgy, hogy mindezektől ténylegesen javulni fog a saját háztartásuk anyagi helyzete.

A számok ismét felvetik a nagy kérdést: vajon valóban az ország borzasztó gazdasági helyzete és a jobb anyagi körülményekben való reménykedés miatt szavazott az emberek elsöprő többségre a Tiszára, vagy valami más volt a választás valódi mozgatórugója?

Csak 15 százalék vár javulást

A 24.hu megbízásából készült kutatás szerint a megkérdezettek 53 százaléka tartja igazságosnak a Tisza intézkedéseit, 37 százalékuk pedig igazságtalannak. A személyes anyagi kilátások megítélése azonban már jóval kevésbé derűlátó: 55 százalék nem számít érdemi változásra, 24 százalék kifejezetten romlástól tart, és csupán 15 százalék vár javulást.

Ez azért különösen érdekes, mert a Tisza választási kampányában a legnagyobb hangsúlyt a gazdasági helyzet javítása, a megélhetési problémák enyhítése, a hétköznapi emberek életkörülményeinek rendezése, és az olyan közszolgáltatások, mint az egészségügy és az oktatás radikális fejlesztése kapták a leghangsúlyosabb szerepet.

Hallhattunk is számos elemzést az elmúlt hónapokban arról, hogy a győzelem oka épp az volt, hogy Magyar Péterék rátaláltak azokra a témákra, amelyek valóban foglalkoztatják a társadalmat, miközben a Fidesz a háborúval, a nemátalakító műtétettel és az 1000 forintos benzinnel próbált – sikertelenül – riogatni.

Mi valójában a Tisza sikerének titka?

A felmérés alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a háttérben felsejlik egy másik fontos szempont is. Könnyen lehet, hogy a választóknak egy igen jelentős része alapvetően mégsem azért akart változást, mert elviselhetetlennek érezte saját anyagi helyzetét. Legalább ennyire fontos lehetett az, hogy sokan egyszerűen valami mást akartak, mint ami eddig volt.

Van, akinek a bicskanyitogató urizálásból, a nemzetközi szinten is példátlan gazdagodásokból, a korrupciós és korrupciógyanús ügyekből volt elege, más a keresztény-konzervatív kurzust akarta végre leváltani, megint más egyszerűen megunta Orbán Viktor személyét, vagy azt, hogy lassan két évtizede ugyanaz a párt kormányoz. A lényeg, hogy mindannyian változást akartak.

Az elszámoltatás fontosabb lehet, mint a személyes előrelépés

Ez pedig óriási fegyver a Tisza kezében. Így ugyanis – szemben az ellenzéki várakozásokkal – nem okoz feltétlenül azonnali csalódást, ha a mindennapi élet nem változik meg egyik napról a másikra, ha nem lesz azonnal „olcsóbb a kenyér”. Sőt, lehet, hogy még az sem baj, ha a nagyobb jó érdekében egy kicsit drágább lesz.

Egy a lényeg: hogy az elszámoltatás iránti vágy kielégüljön. Hogy minél többen kerüljenek börtönbe azok közül, akik – a vádak szerint – az előző rendszer bűneit elkövették, hogy a törvénytelenül megszerzett vagyont visszaszerezzék, akár a földből kiásva is, és persze, hogy a parlamentben is hétről hétre a Fidesz maradékának a képébe olvassák az elmúlt 16 év rémtetteit. Vagy ahogy mostanában szokás mondani: hogy pörögjön tovább az abszolút filmszínház.

Kérdés persze, hogy ez a kegyelmi pillanat meddig tart. Mikor kezd el zárulni az olló az intézkedéseket helyeslő 53 százalék, és a saját maga számára is pozitív hatásokat remélő 15 százalék között?

Mert a választók hosszabb távon alighanem a saját személyes életükben, a mindennapokban, a kórházakban, az iskolákban és a hétvégi bevásárlás során is érezni akarják majd az új kormányzati politika eredményeit.

Kiemelt kép forrása: MTI/Purger Tamás